Az iskola folyosóján gyülekeztek a végzősök a Bajzában. Az érettségire készülők együtt vonultak végig az intézményben, közösen vettek búcsút mindentől és mindenkitől. Így érkeztek meg a ballagási ünnepségnek helyszínt adó udvarra. A hagyományoknak megfelelően az iskola jelképét, a zászlót a végzősök őrzik, ezt most továbbadták a következő évfolyamnak.
Deák Andrea szerint a ballagás, az az ünnep, amikor egyszerre jár köztünk a múlt, a jelen és a jövő. Ilyenkor egyszerre jutnak eszünkbe az első napok, a kirándulások, a közös élmények, és egyben kinyitjuk szívünket valami új, valami sejtelmes felé. Az igazgató személyreszóló üzenetekkel búcsúzott el az osztályoktól. Ahogy fogalmazott: az itt dolgozóknak megtisztelő volt, hogy taníthatták őket ezekben az években.
Minden ballagó, egy, az osztályában egységes színű lufival vett részt az ünnepségen, amit egy pillanatban, együtt, egyszerre engedtek el. Ezt követően a végzősök a városháza elé sétáltak, hogy ne csak az iskolától, hanem a várostól is elbúcsúzzanak. Itt, Horváth Richárd fogadta őket, aki azt mondta: az élet olyan, amilyenné mi tesszük. Ha hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk, ha elhisszük, hogy vannak korlátok és nincsenek álmaink, akkor az élet valóban sodorni fog minket. Ugyanakkor, ha bátrak vagyunk, akkor nem lesznek akadályok, és formálni fogjuk az életet. Az ünnepség az in silencioval ért véget.
Fotó: Bajzáth Gergő
