A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, mivel a feltámadáshoz kötődik, jelentősége nagyobb a karácsonyénál. A húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is a középpontja. Ekkor ér véget a Hamvazószerdán elkezdődött 40 napos böjt, így nyer értelmet az ünnep magyar nyelvű elnevezése. A szó azt sugallja, hogy újra húst vehetünk magunkhoz, az ünnep más nyelveken történő elnevezése inkább a húsvét ünnepi, vagy feltámadáshoz kötődő jellegéhez kapcsolódik.
– A húsvétot megelőző hetek egy paraszti háztartásban szorgos munkával teltek. A feltámadás ünnepére természetesen minden család tisztává, takarossá akarta varázsolni a háza táját, a magasztos, vallási tartalmon kívül azonban praktikus szempontokat is figyelembe vettek. Húsvét után már mindig megérkezett az igazi tavasz, rengeteg munka adódott a kertben és a földeken, tavaszi nagytakarításra, meszelésre már nem jutott volna idő – avatott be az ünnep korabeli hagyományaiba Deme Ágnes, néprajzkutató.
Nagypéntek Krisztus kereszthalálának napja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap liturgiai jellemzője a csonkamise, a körmenetek és passiójátékok. A szentsírállítás – Jézus sírjának megjelenítése, általában a templom egyik oldalhajójában – szintén nagypénteki hagyomány, őrzése a Székelyföldön máig jellemző.
Az ezután következő Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a kereszténység legnagyobb ünnepe.
– Akárcsak Nagypénteken, itt is jelentős szerepe van a víznek. Úgy tartották, hogy a keresztútra öntött víz hatásos védekezés lehet a jégeső ellen, illetve szokás volt ezen a napon piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról tisztálkodni, hogy az egész család egészséges legyen. Ismét csak Nagypéntekhez hasonlóan vasárnap is érvényesek voltak a munkatilalmak. Tilos volt varrni, főzni és söpörni is, nehogy a háztól elsöpörjék a locsolókat. Mivel vasárnapra már véget ért a böjt, újra szabad volt húsos fogásokat enni, és a bálok tilalma is véget ért. Ezen a napon a húsvét hagyományos ételeit, a kalácsot, bárányt, tojást, sonkát, sőt még a bort is szentelték – részletezte Deme Ágnes.
Az új éltet szimbolizáló tojás húsvéti jelentősége megint csak magától értetődő, ahogy a tojásból új élet kel, úgy támad fel a Megváltó is. A sonka jelentősége kevésbé szakrális, egyszerűen arról van szó, hogy a parasztság hagyományos gazdasági rendje szerint a táli szezonban levágott disznó sonkája – a pácolás és füstölés hetei után – húsvétra készül el.
A locsolkodás húsvéthétfő reggelén kezdődött. Azonban nem a napjainkban szokásos parfümöt használták, hanem friss, hideg kútvízzel mertek tele egy vödröt, és azt zuhintották a lányok nyakába. A hétfői locsolás alapja szintén a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit, hiszen a lányokat azért locsolják meg, „hogy el ne hervadjanak”.
– Miután megöntözték őket, a lányok köszönetet mondanak, és megkínálják a legényeket hímes tojással. Majd bevezetik őket a házba, ahol terített asztal mellett foglalhatnak helyet. Bort, pálinkát, süteményt kapnak, sokáig azonban nem falatozhatnak, mert más házaknál is várnak rájuk – részletezte a néprajzkutató.
A húsvét központi motívuma, a hímes tojás, igen régi múltra tekint vissza. Mint a termékenység, az új élet jelképe magától értetődően kötődik a húsvét előzményeinek tekinthető tavaszünnepekhez, és a feltámadás gondolatköréhez is. A hímes tojás funkcióját tekintve húsvéti ajándék, keresztszülők keresztgyermekeiknek kedveskednek vele, továbbá leányok adják az őket húsvéthétfőn meglocsoló fiatalembereknek.
Kezdőkép: archív
