Már fiatalon szívesen forgatott könyveket a kezében, azt vallja, mindenkinek van egy könyve, ami szól hozzá, aminek az elolvasása után megváltozik az illetőben valami. Bár az egészségügy irányába indult el, hamar rájött, hogy nem az az ő útja, így antikváriusnak tanult. Vonzódott az öreg könyvekhez, érdekelte az írója, mire gondolhatott alkotás közben, kik tartották, lapozták az évtizedek, évszázadok alatt. Egy-egy ilyen kötet története szinte megelevenedett előtte. A Központi Antikvárium – ami Közép-Európa egyik legnagyobb régi könyvekkel foglalkozó intézménye – becsüseként rengeteg ilyen kiadvánnyal találkozott. – Az egyik legnagyobb élményem Vörösmarty Mihály Keserű pohár című verséhez kötődik, az 1843-ban keltezett kézirat 15 millió forintért kelt el árverésünkön, ami akkoriban a legdrágábban eladott tétel volt Magyarországon – részletezi. Belülről jövő motiváció hajtotta, hogy tanuljon, így művelődésszervezőként végzett, majd a boldogi művelődési házban helyezkedett el. Az intézmény tájházként, valamint könyvtárként is funkcionált, Vitayné Kepes Gabriella azért, hogy magasabb szinten tudja kiszolgálni az igényeket, segédkönyvtáros és pedagógiai asszisztens képesítést szerzett. Feladatköre változatos és kihívásokkal teli volt, ami izgalommal töltötte el, egyebek mellett segítette a hagyományőrző- és tánccsoportok működését, illetve a gyermekek színjátszókörének munkáját is. A pályázatíró tanfolyam elvégzése után pedig sorra nyerte a forrásokat programjaik megvalósításához.

Négy évvel ezelőtt kezdett az Ady Endre Könyvtárban, az addig megszerzett tudást alkalmazta, az új információkat pedig szívta magába. Törekedett minden folyamatot átlátni, hogy átfogó képet kapjon, így például, hogy milyen háttérmunkálatok történnek az intézményben a könyvek rendelésétől, egészen addig, míg azok a polcokra kerülnek. Igyekszik mindig fejlődni és megújulni, lényegesnek tartja a visszajelzéseket, hogy az irányt is szem előtt tudja tartani. Hisz az olvasás erejében, a gyerekkönyvtár-vezetőjeként szerinte egészen pici kortól kezdve érdemes a gyerekeket a könyvek szeretetére nevelni. – Úgy gondolom, minél több mesét hallanak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy amikor megismerik a betűket, egyedül is nekiülnek majd egy-egy kötetnek. A történetek nem csak a képzelőerőt fejlesztik, a kreativitás kialakulását is segítik – fejti ki hozzátéve, hogy tapasztalata szerint sokkal magabiztosabban fognak feladatok megoldásának azok, akik rendszeresen olvasnak. Örömmel tölti el, amikor a gyerekek mosollyal az arcukon lépnek be hozzá „Szia, Gabi néni” felkiáltással. A gyakran betérő fiatal olvasók igényeit ismeri, tudja ki milyen téma iránt érdeklődik. Ő maga is szívesen olvas ifjúsági köteteket, így nem csak Szabó Magda vagy Wéber Anikó klasszikusait tudja ajánlani, a legújabb történeteket is nagy valószínűséggel lapozta már. Céljai közé tartozik, hogy a legkisebbek úgy cseperedjenek fel a könyvtárban, hogy később is olvasók maradjanak, mindezek mellett igyekszik új tagokat az intézménybe vonzani, amiben a szülők és pedagógusok jó partnerek. Nagy álma, hogy az ő részlegén is működjön egy olvasó klub, ahol havi rendszerességgel ülnének össze a gyerekekkel műveket kielemezni.

A könyvtárban rendszeresen készülnek az érdeklődőknek különféle programokkal, beszélgetések, előadások, workshopok, író-olvasó találkozók, változatos rendezvényeik sokakat vonzanak. Ezeket mindig több hetes, akár hónapos tervezés és szervezés előzi meg. Vitayné Kepes Gabriella egyik erőssége kreativitása, nevéhez kötődik több népszerű tárlat. Az egyik legkedvesebb projektje az emlékkönyv-kiállítás volt, amit tavaly Valentin-nap alkalmából mutattak be, de az ünnepi könyvhét piknikjére is szívesen emlékszik vissza.

Gyerekeknek rendszeresen szervez irodalmi játékokat, kézműves foglalkozásokat, nyári táborokat. Ezeket az újrahasznosítás jegyében igyekszik megvalósítani, befőttesüvegekből rongydarabokból és megmaradt fonalakból is születtek már alkotások. Mint mondja, fontosnak tartja, hogy felelősségteljes szemléletmódot alakítson ki a fiatalokban, hogy a környezettudatosság felnőttként a mindennapok része legyen. – Az egyik alkalommal volt megmaradt folpackunk, gondolkoztam, hogyan lehetne felhasználni. Az jutott eszembe, hogy az átlátszó fóliát miért ne feszíthetnénk ki két fa közé. Erre kezdtünk el temperával alkotni, az egyik kislány pillangót festett, amit a szél meglibbentett, így olyan volt, mintha repülne – eleveníti fel lelkesen, majd levonja a következtetést, hogy néha spontán ötletekből születnek szép pillanatok.

Kollégáival szeret együtt dolgozni, úgy fogalmaz, sokszor segítik őt lehetetlennek tűnő elképzelései kivitelezésében is. Nemrég a magyar kultúra napján tartott ünnepségen Horváth Richárd polgármestertől átvehette a Pro Cultura kitüntetést. – Nagyon meglepődtem, hogy nekem ítélték a díjat. Megható, hogy gondoltak rám, bár soha nem az elismerésért dolgoztam. A laudációban elhangzott innovatív jelző, amivel illettek különösen jól esett – foglalja össze.

Vitayné Kepes Gabriella három fiú büszke édesanyja. Habár Bánk, Zalán és Csanád nagyon különbözőek, egy valami biztosan közös bennük: kicsiként minden este mesére aludtak el. Férje, Levente szenvedélyes horgász, így a gyerekek tópart mellett nőttek fel, neki pedig itt vált egyik szenvedélyévé a fotózás. Képein amellett, hogy ábrázolja a természet szépségét, események elkapott pillanatai is visszaköszönnek. Szabadidejében kézműveskedik, szívesen próbál ki új technikákat, most a varrást gyakorolja. Mindezek mellett a boldogi Beatus kórus aktív tagja már több mint 25 éve. Az olvasás pedig nem csak a munkaköréhez tartozik, kedvenc szerzői mellett a kollégái által ajánlott könyveket is szívesen forgatja a kezében. Jól ismerik egymás irodalmi ízlését, így gyakran cserélnek ötletet, mi legyen a következő olvasmány.

Fotó: Albert Péter