Még el sem kezdte az iskolát, mikor már felfedezték tehetségét. Az alapoktól indulva jutott fel a csúcsra, magyar válogatott, háromszoros magyar bajnok és egyszeres magyarkupa-győztes lett. Orbán Attila jégkorongozó energikus gyerek volt, a sportban pedig megtalálta a balanszt hozó nyugalmat. Persze ahhoz, hogy valaki építkezni tudjon a tehetségéből, az is kell, hogy elszánt legyen, ő pedig sosem szűkölködött céltudatosságban. Szabadidejében is sportolt, birkózott, bokszolt, atletizált és úszott is. – Rengeteg mindent kipróbáltam, mindig másban találtam meg magam, ez a mai napig jellemző rám. Szeretek új dolgokat felfedezni, és feszegetni a határaimat. Persze ezek mind a hasznomra váltak, a küzdősportok például fejlesztették a koordinációmat, ami a jégen óriási segítség volt – fogalmazott. Orbán Attila jelenleg az FC Hatvan Gigászainak szakmai igazgatója, a helyi gyerekeket edzi.

Mindösszesen hatéves volt, amikor már a Dunaferr SE-ben játszott, tizenhárom évesen pedig már a Budapest Star-hoz igazolt. – Miután Kercsó Árpád felfedezett, nem volt megállás. Minden edzésen részt vettem, és fejlesztettem magam. Budapesten a többi jégkorongozó fiatallal éltem egy lakásban, egy házinéni vigyázott ránk, majd egy családnál vendégeskedtem, végül kollégiumban kötöttem ki. Ezek a helyzetek önállóságra neveltek, és csakis a célra fókuszáltam, játszani akartam, mindennél jobban. Szerencsére olyan hátterem volt, amellyel ezt meg tudtam valósítani, szüleim pedagógusok, emellett a sportban is kiemelkedőt nyújtottak. Édesapám fociedző volt, édesanyám pedig válogatott atléta, távfutó. Húgom, Zsófi is kézilabdázott, nagyon tehetséges volt, de végül a szüleink példáját követve a tanári szakma mellett tette le a voksát. A mai napig, ha azt kérdezik tőlem, mire vagyok a legbüszkébb, a családom jut elsőre eszembe. Hálás vagyok nekik, mindig, mindenben mellettem álltak – fejtette ki. A pesti kitérőt követően még felnőtté válása előtt visszament a dunaújvárosi csapathoz. Persze ez idő alatt is több fronton állta a sarat, az iskolában floorballozott, csapatával az első osztályba jutottak. Emellett inline hokizott is, ennek lényege, hogy görkorcsolyával, versenyrendszerben játszanak, többek között a magyar bajnokságban és a Cseh Extraligában is szerepelt. Az iskola befejezése után pedig Fehérvárról keresték meg. – Ekkor következett pályafutásom aranykora, nagy legendákkal játszhattam együtt, akiktől rengeteget tanultam. Ladányi Balázs és Palkovics Krisztián is példaképemként voltak jelen, emellett a Stanley-kupa győztes Ric Jackmannal és a svéd elit egykori sokszoros legjobb védőjével, Oscar Ackeströmmal is bekktársak voltunk – mondta. A Sapa Fehérvár AV19-e megszerezte a magyar bajnoki aranyérmet, főleg Sille Tamás mellett játszott az osztrák EBEL-ben. – Elképesztő időszak volt ez az életemben, a jégkorongsport fellegvárában játszhattam. Jó kapcsolatot ápoltunk a szurkolókkal, a legnagyobb fanokkal külön programokat is szerveztünk. Éreztem, hogy szeretnek, és ezt viszonoztam feléjük – mondta.

Ezt bizonyítja az is, hogy sokszor skandálták nevét a lelátóról, az 57-es mezszáma pedig végigkíséri életét. A válogatottban is játszott, 2015-ben a Divízió I/A világbajnokságon feljutottak az A-csoportba. Volt még pár csapata, a Szlovák Extraligában is játszott, végül a Kanadai Magyar Hokiklub csapatkapitányaként fejezte be pályafutását 2019-ben. – Mérlegelnem kellett, hogy folytatom-e. A profi sport sok mindent kivesz az emberből, a porcok megerőltetése hosszútávon nem kifizetődő. Éppen ezért úgy gondoltam, erőm teljében szeretném folytatni az életemet, és az edzői munka felé fordultam – árulta el. A pihenést persze ezután sem jegyezete be naptárába. Szabadidejében mai napig lovagol, vitorlázik, és a chopperével motorozik. – Ez a három tevékenység, amelyek során leginkább lenyugszom, megélem a szabadságot. A vitorlázásban meg is mérettettem magam, harmadikok lettünk csapattal a Kékszalag versenyen – mondta. Orbán Attila azt vallja, bármit is csinál az ember életében, az a lényeg, hogy élvezze, hogy érezze a rezgést, a jól eső bizsergést. Ekkor tudhatja igazán, hogy jó irányba halad. – Vadásziskolát végzek, golfvizsgát teszek nemsokára, és tervem, hogy a kiteszörfözésbe is belevágok. Emellett most fogok diplomázni kereskedelem és marketing szakon. A mezőgazdaság is közel áll hozzám, aranykalászos gazda vizsgát tettem, és a mezőgazdasághoz kötődő járművekre is elvégeztem a megfelelő képzést. Továbbá szakkommentátor is voltam, és modellkedtem is. Persze a sporttal is továbbfejlesztettem magam, az IFBB nemzetközi akadémián végeztem, spinningoktató vagyok, manager sportrendezvény-szervező, és jégkorongedző is – részletezte. Ez utóbbival nagy tervei vannak, magánórákat tart, tanítványa között van Vértes Nátán is, aki az NAHL-ben játszik. Hatvanban edzi a gyerekeket, mint fogalmazott, nagy kihívás volt ez számára, hiszen ritka az olyan hely, ahol ennyi fiatal szeretne jégkorongozni. – A legkisebbektől kezdve az U25-ös korosztályig edzem a játékosokat, fiúkat és lányokat egyaránt. Nagyon eredményes csapat állt össze, rengeteg munkánk van benne. Mindig azt tanítom a jégkorongozóimnak, hogy az akarat a legfontosabb, szorgalom nélkül a tehetség nem elég. Küzdeni kell azért, amit el szeretnének érni. Szerencsére azt látom, hogy aki igazán szeretné ezt, az tesz is érte. A kölcsönös tisztelet elve mentén folynak az edzések, ez oda-vissza működik a gyerekek és köztem, csak így lehet együtt haladni – vélekedett. Gödöllőn szakmai tanácsadónak kérték fel a helyi csapathoz, Hatvanban pedig a Szent István Sportiskolai Általános Iskola vezetőedzőjeként is helyt áll.

Orbán Attilát habár az adrenalin hajtja, néha a művészetben találja meg a békéjét. Szabadidejében zongorázik és fest is, de a gitározásban is kipróbálta már magát. Véleménye szerint az apróságokból lesznek az igazán nagy dolgok, fontos a részletekre odafigyelni, így lehet építkezni. Eszerint éli az életét.