Mindenki kötelessége az eltűnt gyermekek családba történő visszatérését támogatni

Az eltűnt gyermekek világnapja Ronald Reagan amerikai elnök által 1983-ban kezdeményezett nemzetközi emléknap, melyet az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt 6 éves kisfiúra, Etan Patzra és sorstársaira emlékezve tartanak ezen a napon. Európában az eltűnt kiskorúak ügyét a 2001-ben létrehozott Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekekért Európai Föderációja karolta fel, amely ernyőszervezetként koordinálja a prevenciós és az eltűntek felkutatásával kapcsolatos feladatokat. A szervezet kezdeményezte, hogy május 25. legyen az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja.

Az eltűnt gyermekek emléknapjáról jelenleg 23 ország emlékszik meg, közöttük Magyarország. A statisztika” első pillantásra azt a benyomást kelti, mintha komoly gyermekrablási veszély fenyegetné a magyar családokat, a valóság ezzel szemben az, hogy a bejelentett esetek számát a különböző gyermeknevelési intézményekből sorozatosan elszökött gyerekek esete emeli meg. A bejelentések nagy része ezekből az esetekből tevődik össze.

Előfordul azonban családokból történő eltűnés is mindegyik korosztályban, szerencsére 12 éven aluli gyermekek esetében ez nagyon ritka, 12-18 év korosztályban már egy kicsit gyakrabban, és a felnőttekről is érkeznek ilyen jellegű bejelentések.

Az eltűnés okai is rendkívül változatosak. Minden esetet külön kell vizsgálni. Szerencsére az eltűnt gyerekek legtöbbje néhány napon belül elő szokott kerülni. Fontos, hogy mielőbb bejelentsük! Még mindig tartja magát az az általános tévhit, mely szerint egy gyermeket csak hetvenkét óra elteltével kezd keresni a rendőrség. A valóság ezzel szemben az, hogy a hatóságok szorgalmazzák az ilyen esetek mielőbbi bejelentését, hiszen minél előbb tudomást szereznek egy családból elkóborolt gyerekről, annál nagyobb az esély arra, hogy sikerül előkeríteni.

Heves megyében az eltűnések többsége lakásotthonokban élő gyermekek szökéséből adódik, szerencsére kevés számban fordult elő családból eltűnés. Tapasztalatok szerint többségük rövid időn belül előkerül. Főként gyermekotthonokból szökött gyerekek esetében jellemző, hogy még aznap, legfeljebb másnap megtalálásra kerülnek, vagy visszatérnek. Vannak azonban olyan esetek, melyeknél hetekig/hónapokig nincs tudomása a gondozónak a gyermek hollétéről annak ellenére, hogy minden lehetséges intézkedést megtettek a hatóságok a felkutatás érdekében.

A gyermekotthonból eltűnt gyermekek jellemzően családjukhoz, ismerőshöz szöknek, akik sok esetben megnehezítik a hatóság munkáját; bújtatják a szökött gyermeket. Rosszabb esetben céltalanul csavarognak hasonló „sorstársaikkal”, barátnak hitt kortársaikkal, vagy olyan felnőttel, aki kihasználhatják a gyermekeknek sebezhetőségét. Ez nagy veszélyt rejt magában, mivel könnyebben válhatnak gyermekprostitúció vagy más bűncselekmény áldozatává vagy akár elkövetőjévé.

Az eltűnések lehetséges okai:

kisebb gyermeknél előfordulhat, hogy belefeledkezik a játékba és elkóborol
kalandvágyból felnőttként akar viselkedni, szórakozni szeretne, tiltott dolgokat kipróbálni
nézeteltérés, veszekedés szülőkkel/nevelőszülőkkel/nevelővel
félelem – pl. bizonyítványosztás után nem mer hazamenni, fél a szülő reakciójától
családon belüli erőszak, bántalmazás, elhanyagolás, nyomasztó családi légkör
gyermekotthonokban élőknél az intézeti körülmények
bűncselekményekkel veszélyeztetettség

Mit tehetünk, ha eltűnt a gyermek?

Legfontosabb annak megelőzése, hogy gyermeknek megforduljon a fejében az elkóborolás, otthonról elszökés – akár kalandvágyból is.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni mennyire fontos, hogy szülőként, nevelőként ismerni kell a gyermeket, saját életvitellel példát mutatni, helyes értékrendet közvetíteni. Időt kell szakítani az őszinte, nyitott beszélgetésekre, közös időtöltésekre, megismerni a gyermek barátait. Legfontosabb, hogy szeretetet és odafigyelést tapasztaljon.

Barátok, rokonok, iskolatársak, ismerősök körében érdeklődni kell, hogy mit tudnak az eltűntről, látták-e, beszéltek-e vele. Ha igen: utalt-e problémára, elutazási szándékra.