Pünkösd a húsvétot követő 50. nap. Mivel ez is mozgóünnep, így május 10. és június 13. közé eshet pünkösdvasárnap, illetve az azt követő hétfő. A szentlélek eljöveteléről emlékeznek meg ilyenkor a kereszténységben. A zsidó gyökerű ünnepnek ókori hagyománya is van, hiszen a tanítványok és Mária megülték a pünkösdöt, és akkor szállt alá a szentlélek. Több szimbóluma van, így például a pünkösdi rózsa, amely a nőiséget, bőséget és a termékenységet jelképezi. Ilyenkor még az aratás előtt, de a tavaszi fagyokon túl vagyunk, most már látszik mennyire lesz bőséges a termés. Az ünnephez kapcsolódóan hazánk több tájegységén kialakultak népszokások is.
– Főleg az Alföldön és a Dunántúlon megmaradt a királyválasztás. A legényeknek erőpróbán kellett bizonyítaniuk, általában lovaglásban vagy birkózásban. Az lett a pünkösdi király, aki a legjobban szerepelt, ez a tisztség egy évig szólt. Olyan kiváltságai voltak, mint például, hogy ingyen ihatott a kocsmában, ő parancsolt a legényeknek, szervezte a bálokat – részletezte Simon Tamás, a Hatvany Lajos Múzeum néprajzkutatója. Pünkösdi királynőválasztás is volt, majd a pár házról-házra járt, bőséget és áldást kívántak az ott élőkre.
Sok helyen pünkösdkor állították a májfát, azonban azok, akik május elsején díszítették a fát, az ünnep alatt bontották le. A pásztoroknál is jelentősek voltak ezek a napok, mert ekkor látogatták meg őket először a gazdák, és egyebek mellett kenyeret, szalonnát és bort vittek nekik. A Hatvany Lajos Múzeumban most egyébként megtekinthető egy néprajzi kiállítás, a Palócföldnek – szilaj pásztorságának határán elnevezéssel, ez a pásztoréletet mutatja be.
