Nyolcévesen a szülei tudta nélkül iratkozott be a hatvani zeneiskolába Kiss Zoltán, hogy hegedülni tanuljon. Jó szívvel emlékszik vissza mesterére és tanárára, Oláh Zoltánra, aki fegyelemre, kitartásra és a zene iránti alázatra nevelte. – Nem mindig voltam ám pedáns gyerek, sőt elég csibész voltam, az is előfordult, hogy vizsga helyett vasat gyűjtöttem az osztálytársaimmal – mondja nevetve. Hozzáteszi, hogy a zeneiskolai évek nagyon sokat formálták a személyiségét. Ahogy bontogatta szárnyait, tehetsége egyre inkább megmutatkozott, édesapja és édesanyja így zenészi pályára szánta, végig támogatták őt tanulmányaiban. Korán, mindössze 12 évesen lett tagja a Hatvani Szimfonikus Zenekarnak, amit Ágyán Jenő alapított 1931-ben. Fizetésként havonta 120 forintot kapott, nagyon büszke volt, hogy pénzt adnak neki azért, amit a legjobban szeret csinálni.

Iskolai évei alatt több kamarazenekarnak volt tagja, és számos versenyen bizonyított, az ott szerzett serlegeket és érmeket a mai napig féltve őrzi. A miskolci zeneművészeti szakgimnáziumban sajátította el a brácsázást, majd a zeneművészeti főiskola elvégzése után visszakerült Hatvanba, a zeneiskolában lett művésztanár. Pályája során számos művészeti iskolában tanított, kilenc éven keresztül a lőrinci zeneiskola igazgatóhelyettese is volt. – Egy zenésznek két lehetősége van miután befejezi tanulmányait. Vagy turnézik, vagy pedig a zene szeretetére neveli a fiatalokat. Az utóbbi mellett kötöttem ki hosszútávon, megragadott a hivatás szépsége, nincs ahhoz fogható, mint látni, hogyan lesz művész egy gyermekből, hogyan válik meghatározó részévé a dallam – foglalja össze. Azonban volt olyan időszak, amikor a világot járta Kiss Zoltán, Európa-szerte koncertezett, illetve hat évet töltött Németországban, ahol szalonzenészként tevékenykedett.

Hatalmas lelkesedéssel beszél a Hatvani Szimfonikus Zenekarról, melyet ő indított újra több mint húsz évvel ezelőtt az együttes egykori vezetőjének ajánlott emlékkoncerttel. Azóta is ő a formáció karmestere és művészeti vezetője. Fúvósok, húrosok, ütősök és billentyűsök; összesen 45 hangszerért felelős, hogy azok a legnagyobb harmóniában szólaljanak meg a színpadon. – Lélek nélkül lehetetlen zenét szolgáltatni a közönségnek. Máshogy szól azok hangszere, akik muszájból játszanak – részletezi. – Együttesünk olyan elhivatott zenészekből áll, akiknek az a célja, hogy megérintsék azokat, akik hallgatnak minket – teszi hozzá. Úgy fogalmaz, hogy ezzel a jól összecsiszolódott, családias közösséggel, a világot is meg tudná váltani. A tagok között nem csak hatvani művészek vannak, környező településekről, Nógrád vármegye több városából, sőt Egerből, Szolnokról és Budapestről is érkeznek a próbákra.

A városban régóta hagyomány az Újévi Hangverseny, már a 15. alkalom volt, hogy ünnepi koncerttel kápráztatták el a hallgatóságot. A nagyszabású esemény iránt nem csak hatvaniak érdeklődnek, az ország különböző pontjáról szoktak érkezni, többen már november elején keresik a jegyeket, hogy le ne maradjanak. A rendezvény a DALI-ból indult, majd az egyre növekvő igények miatt áttették a Nagy Endre Rendezvényterembe. Ebben az évben pedig a sportcsarnokot is megtöltötték, immár második alkalommal, nagyjából ezer ember előtt játszottak. – Óriási élmény ekkora közönség előtt állni, szavakkal nem leírható, milyen energiák szabadulnak fel ott a helyszínen. Azt tartjuk fő feladatunknak, hogy arra a pár órára míg zenélünk elfeledtessük a hétköznap gondjait az emberekkel. Igenis érezze jól magát az, aki megtisztel minket azzal, hogy meghallgat – részletezi. Kiemeli, hogy kezdetben csak operettet játszottak, azonban igyekeznek minden zenei igényt kielégíteni, így filmzenék betétdalait és örökzöld slágereket is rendszeresen csempésznek a műsorba. A Dalvarázs Show Kórus visszatérő vendég előadásaikon, Kiss Zoltán ugyanis fontosnak tartja, hogy a fiatal tehetségeknek is biztosítson lehetőséget a szereplésre. Hangsúlyozza, hogy Tótpál Szilvia operaénekes nagyon sokat segít neki, hogy összeálljon a koncert, ő készíti fel továbbá az énekeseket is. Fiát többször láthatta a közönség, adta már dobon az ütemet, illetve xilofonozott közösen édesapjával. A karmester azt mondja, Martin tőle és szolfézstanár édesanyjától örökölte muzikalitását.

Kiss Zoltán az évek során rengeteg díjat halmozott fel, megyei, országos, sőt nemzetközi szakmai elismerést is kapott már. Nemrég Horváth Richárd városvezető évértékelőjén pedig polgármesteri díszoklevelet vehetett át. A hegedűművésznek sok terve van a jövőre nézve, például 2026-ban a Hatvani Szimfonikus Zenekar fennállásának 95. évfordulója alkalmából jubileumi koncertet szeretne megvalósítani, a fő célja pedig, hogy megmaradjon az újévi hangverseny hagyománya. Mindezek mellett kampányol azért, hogy a hatvani szimfonikusokat hungarikummá nyilvánítsák, mint a harmadik legidősebb vidéki zenekart.