Szent Valentin, azaz Szent Bálint a III. században élt. Krisztus papja volt, aki nagy tiszteletnek örvendett a hívei körében. A legnagyobb hagyománya az angolszász országokban van a Valentin-napnak, Nagy-Britanniában már 1446-ban megünnepelték ezt a napot.
Szent Bálint nevéhez több legenda is fűződik, az egyik elbeszélés szerint miután Szent Bálintot bebörtönözték kereszténysége miatt, a hite erejével visszaadta börtönőre vak leányának a látását. Mielőtt pedig – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A hagyománynak több változata is ismert volt, sőt több Bálint nevű szent története keveredett benne. Egy azonban biztos, hosszú évszázadokig gyógyító szentként tisztelték és fohászkodtak hozzá.
De mégis miért tartják a szerelmesek napját az ő ünnepén? Az elbeszélések szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.
Ma már – becslések szerint -világszerte több mint egymilliárd Valentin-napi üdvözlőkártyát küldenek az emberek egymásnak. A Valentin-nap célja azonban nem elsősorban az ajándékozás, hanem a szeretet és szerelem gesztusának kifejezése, és a párunkkal töltött minőségi idő.
