A Határtalanul kirándulás keretében az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola 7. osztálya Szlovéniát vette célba. A program 2023. május 4-től 7-ig tartott. Érdeklődve, várakozással telve készülődtünk a nagy útra. Az iskolához mindenki csillogó szemekkel érkezett a korai indulás ellenére is. A kirándulásra egész évben készültünk és izgalommal vártuk. Reggel fél 7-kor találkoztunk iskolánk előtt, majd kisebb nagyobb logisztikával, de mindenki poggyászát elnyelte a busz gyomra és a csomagjaink helyükre kerültek. Rövid eligazítást és tájékoztatást tartottak számunkra a kísérő tanárok a kirándulásra vonatkozó szabályokról, majd elköszöntünk szüleinktől. A buszon elfoglalva a helyünket a sofőrünk ismertette velünk a busz kulturált és felelősségteljes használatának szabályait. Tanáraink programismertetőt tartottak, amelyből mindannyian tudtuk és sejtettük, hogy tartalmas, izgalmas, kalandos felfedezés vár ránk, azonban a napi programunk már ekkor feszítettnek ígérkezett. Tele voltunk várakozással, míg végül reggel 7:00-kor kigördült a busz a parkolóból.

Az első napon a korai indulás és a hosszú utazás ellenére energikusan érkeztünk meg Alsó-Lendvára, és itt találkoztunk idegenvezetőnkkel, majd utunk az ő kíséretével a Helyi Magyar Kisebbségi Központba vezetett, ahol a Központ igazgatójának előadását hallgattuk meg a Mura-vidéki magyarság történetéről. A barokk stílusban épült Szent Katalin római katolikus templomban eltöltöttünk egy rövid időt, mely alkalmat adott egy imádság elmondására is. A templom előtt elhelyeztük koszorúnkat Szent István szobránál. Néhány száz méterre a templomtól megtekintettünk egy kiállítást a nyomdászatról és az esernyőkészítésről. Ezt követte egy újabb koszorúzás Széchenyi és Kossuth emléktáblájánál. Kellemes túrát tettünk Lendva környékén és gyönyörködhettünk a tájban, láthattuk a kilátótornyot, a Szentháromság kápolnát, Felsőlendva környékén pedig a Művelődési házat. a város adottságai kiemelkedőek és különlegesek, mert itt egy helyen jelennek meg a miocénkori mészkő és pliocénkori vulkáni tevékenység eredményeként keletkezett bazalthalmok is. Utunk során igazán szép tájakat láttunk, de hamar elérkezett az este és utunkat Gyertyános, a szállásunk felé vettük, ahol szállásadóink már szeretettel, örömmel és meleg vacsorával vártak minket.

A második napon korán ébredtünk, közösen megreggeliztünk és útra keltünk, akkor még nem tudtuk mennyi élmény vár majd ránk. Halász Dániel emlékművénél kezdtünk, majd a Mura holtágához indultunk, ahol egy régi időkből fennmaradt vízimalmot láthattunk. A Muraszombati Történelmi Múzeumban a paraszti- és az úri élet közötti különbségekről kaptunk egy rövid áttekintő tájékoztatást. Az evangélikus templom lenyűgöző díszei és belső kialakítása mindenkit magával ragadott, a templomban néhány perc elcsendesedésre is lehetőségünk volt. Ebédünket a parkban, egy csodás tó mellett fogyasztottuk el. Ebéd után Bakonakba mentünk egy rövid túrával, ahol egy igazán különleges élményben volt részünk az energia padoknál. A Vid forrás elképesztő tulajdonságokkal felruházott helyét is meglátogattuk. Úgy tartják, hogy a forrásvízzel szemet mosók jobban fognak látni, itt a forrás közvetlen szomszédságában épült egy kápolna is, ott megpihentünk, de csak rövid ideig, hiszen új élmények vártak ránk Dobronak-ban az Orchidea parkban, ahol rengeteg esőerdőben őshonos növényt láthattunk a maguk pompájában. Bár szívesen maradtunk volna még, indulni kellett újra, az Árpád kori freskós templomba, amely Muraszombat és Lendva között félúton található, gazdagon díszített belső terét Aquila János festette, aki a környék elismert mestere volt a XIV. században. Napunk utolsó állomása a Zsitkóc központjában lévő faluház volt, melynek homlokzatán található Deák Ferenc, a „haza bölcse” emléktáblája, ahol harmadik koszorúnkat helyeztük el és elindultunk vacsorázni, majd vissza a szállásunkra.

Kirándulásunk harmadik napját Csáktornyán kezdtük. A vár ma Csáktornya óvárosának, a Muraköz identitásának és történelmi hagyományainak szimbóluma. Ez a Muraköz régió gazdag múltjának egyik legjobban megmaradt kulturális és történelmi emléke, tornyaival, harangtornyával, palotájával és falaival harmonikus építészeti egészet képvisel. A vár mögé kiérő régi menekülő útvonalat is megtekintettünk. Zrínyi Miklós gróf nevét mindannyian ismerjük – Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, katonai szakíró volt, emléke előtt tisztelegve elhelyeztük koszorúnkat szobránál. Csáktornya neve összefonódott a Zrínyi névvel. Ezután elsétáltunk egy sétáló utcába, ahol csoportonként együtt, de mégis önállóan fedezhettük fel a környéket, majd Csáktornyától a Ferences templom megtekintése után búcsúztunk és várt az új cél, a lendvai vár és a vármúzeum. A vármúzeumban lőfegyvereket, zászlókat és katonai felszereléseket láthattunk.

Elérkezett a negyedik, azaz kirándulásunk utolsó napja, melynek úticélja Eszék volt, az a város, amely a mai napig a horvátországi magyarság kulturális központja. Eszék turisták által leginkább látogatott része a vár és a várfal, amelynek megtekintését természetesen mi sem hagyhattuk ki. Felemelő élményben volt részünk. Sétánkat a belvárosban folytattuk, ahol megcsodálhattuk a Szent Háromság szobrot, a Szent Mihály templomot, és a Dráva partján együtt tölthettünk el két órát, mígnem elérkezett az időpont, amit ha tehettünk volna még egy kicsit megtoldottunk volna, de készülődnünk kellett. Sok szép emlékképpel, új – maradandó – és hasznos ismerettel gazdagodva, a Szlovéniai kirándulás alatt szerzett élményeket a szívünkbe zárva elindultunk hazafelé.

Iskolánkban minden évben megrendezésre kerül a Baross nap, melyen fényképes élménybeszámolót tartottunk a kirándulásról az iskola apraja-nagyjának. Köszönettel tartozunk az utazás lehetőségének megteremtéséért az előkészítőknek Csörginé Szabó Katalin tanárnőnek, Cserkuti Szabolcs tanárúrnak aki már sajnos nem kísérhetett minket, Mészáros Zsolt osztályfőnökünknek, Joó Renátó tanárúrnak, a vendéglátóinknak, idegenvezetőnknek: Zoli bácsinak, szüleinknek, és egymásnak is, hogy egy nagy csapatban egyként tudtunk működni.

A beszámolót írta: Fogas Márton Milán, az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola 7. osztályos tanulója