A Hatvani Portrék vendége ezúttal Szikszai Márta volt. Hatvan jegyzője elmondta: a Miskolci Egyetem elvégzése után férjével Zagyvaszántón telepedtek le. Mikor már ott éltek, akkor hallotta meg, hogy a település hivatalának vezetője hamarosan nyugdíjba vonul. Mivel azt már a tanulmányai során eldöntötte, hogy nem szeretne bíróságon, vagy ügyvédként dolgozni, ezért elhatározta, jelentkezik az állásra. Száz százalékos támogatottsággal elfogadták pályázatát, így 23 évesen Zagyvaszántó jegyzője lett. Ő volt a legfiatalabb a hivatalban, a korban utána következő is 15 évvel idősebb volt, de elfogadták és megbecsülték. Összesen tíz évet töltött itt, s mint fogalmazott, nagyon szép évtized volt ez, hiszen ekkor vált anyává, 2003-ban megszülettek gyermekei: Eszter és Balázs.

A Zagyvaszántón töltött időszakból elmesélt egy furcsa esetet. Lakott arrafelé egy férfi, aki sokat ivott, néha eltűnt, de aztán mindig újból előkerült. Egyszer a rendőrség bejelentette, hogy egy balesetben életét vesztette egy férfi, de semmilyen iratai nem voltak. A nyomozás során azonban előkerült a rég nem látott testvér, aki azonosította az áldozatot, felismerve benne a léha életű férfit. Mivel nem volt semmijük, az önkormányzat köztemetést rendelt el. – Egy hónappal később pedig, egyszer csak megyek végig a hivatal folyosóján, és ott áll előttem ez az ember, akiről azt hittük, hogy eltemettük. Közölte, hogy hallotta a hírt, miszerint meghalt és csak jelezni akarta, ő bizony él. Ezt követően pedig már ment is volna vissza a presszóba a cimboráihoz, de gyorsan ott tartottam, főztünk neki egy kávét és hívtam a rendőrséget. Rendezni kellett a teljes procedúrát, de a végén minden megnyugtatóan lezárult – idézte fel az esetet.

Szikszai Márta kitért rá, hogy 2010 környékén úgy érezte, változásra van szüksége, s mikor hallotta, hogy Hatvanba épp jegyzőt keresnek, benyújtotta pályázatát.  Következő év január elsejétől meg is kezdte itt a munkát, ami hatalmas változás volt, mivel Zagyvaszántón 8-10 fő dolgozott, addig Hatvanban 100 fővel indultak akkor. Mint mondta, minőségi és nagyságrendi különbség van a két hely között. Jó érzésként emlékszik vissza a fogadtatására.

Az esten jelenlévőket beavatta a mindennapi munkafolyamatokba is, részletesen beszámolt arról, miként készül el egy előterjesztés, milyen vezetői értekezletek vannak, és hogy minden esetben meghallgatja az ellenvéleményt. Mindig határozottan cselekszik.

A Hatvani Portrékban beszélt életének meghatározó tragédiájáról. Ugyanis, abban a hónapban, mikor munkát kapott Hatvanban, egy hirtelen jött szívroham miatt elvesztette férjét, egyedül maradt ikergyermekeivel. – Forgott velem a világ. Feleségből családfő lettem, helyt kellett állnom azokon a frontokon is, ahol azt előtte a férjem megtette. Az új munka kihívása jót tett, nem volt idő a lelki bánatommal törődni. Persze volt egy folyamat, amin át kellett esnem. Szépen átlendültünk, kialakítottuk az életünket és most már hatodik éve csak hárman vagyunk – mondta el.

Egy évvel ezelőtt Hatvanba költöztek.  Azt vallja, elsősorban családanya, aki a gyermekei boldogságáért van, másodsorban jegyző, hivatalvezető, akinek kiemelkedően fontos, hogy Hatvan, ez a város, ez a közösség minél jobban fejlődjön, minél szebb és sikeresebb legyen. Úgy véli, szakmailag lehetünk jók, vagy rosszak, de az számít igazán, hogy emberileg mit hagyunk magunk után.

Szabadidejében szívesen főz, sokat kerékpároznak a gyermekeivel, gyakran kirándulnak, vagy a barátaikkal töltik az időt. Emellett nagyon szeret olvasni is, leginkább a kortárs magyar irodalmat kedveli, a költők közül pedig József Attila a kedvence. Az estén mindkét gyermeke elszavalt egy-egy verset, Szikszai Márta pedig prózát olvasott fel: Örkény egyik egypercesét, a Presztízst.