Idén is az újhatvani templomban kezdődött a Széchenyi István Római Katolikus Középiskola szalagavatója. A végzős osztályok egymás után vonultak be a templomba, ahol Bokros Levente atya köszöntötte őket, majd az ünneplőbe öltözött tanulók Horváth Richárd polgármesterre, valamint tanáraikra is feltűzték a szalagot. Ezt követően a diákok is egyesével megkapták azokat osztályfőnökeiktől, mindegyik osztály külön-külön sorokba rendeződve várta a nagy pillanatot.
Fehér Józsefné, az iskola igazgatója beszédében rámutatott, hogy amíg a rokonoknak és a barátoknak a szalagavató csak egy nap a többi közül, addig a végzősöknek az egyik legrégebben várt ünnep.
– Ezen a napon megjelöljük őket egy szalaggal, amelynek eltérő jelentései lehetnek. Az utcán sétáló emberek például ez alapján tudják megkülönböztetni a végzős diákokat a többiektől. Azonban a szalagnak van egy összetartozást szimbolizáló jelentése is. Akik ezt viselik, tudják, hogy egy közösség részei, az osztályuké, az egész iskolájuké. A volt, a jelenlegi és a leendő közgés diákok közé tartoznak – fejtette ki az igazgató.
A program az iskola tornatermében folytatódott, ahol a diákok megnézhettek egy, a tanáraikról szóló – „Ők is voltak fiatalok” című – vetítést, amelyben fiatalkori fényképeiket mutatták meg a pedagógusok. Ezt követően a végzős évfolyamok iskolájukban töltött éveiről is lejátszottak egy kisfilmet. És persze nem maradhattak el a szalagavatós táncok sem, a végzős évfolyamok közösen adtak elő keringőket. Kiss-Nyerges Evelin, a 12. C osztály tanulója azt mondja, megkönnyebbült, hogy túl van a táncon, hiszen rengeteg izgalommal járt és nagyon sok gyakorlással. Hozzá hasonlóan a 12. B-s Molnár Cintia is azon a véleményen van, hogy sok munka volt a táncok betanulásában, ám véleménye szerint megérte, hiszen mind nagyon jól sikerült. Táncpárja, Tóth Ádám pedig úgy vélekedik, hogy a szalagavató egyfajta búcsúzás és várakozás is.
– Ma rádöbbentem, hogy nagyon fognak hiányozni az osztálytársaim, valamint arra is, hogy nemsokára kilépünk a nagyvilágba, ez egy kicsit meg is rémít – vélekedett. A 12. C osztályfőnöke pedig azt mondja, csupa kedves gondolattal engedi útjára osztályát.
– Egy picit pótmamának érzem magam, éppen ezért ez egy nagyon megható esemény az életemben. Jó volt látni az elmúlt évek alatt, ahogy esetlen kamaszokból felnőttekké váltak tanulóim – fogalmazott Mesterné Széles Ágnes.
A szalagavató a szülők és diákok táncával ért véget.
