Salamon Ferenc első órája egy Certina volt, amit még általános iskolás korában kapott, mindig becsülte az órákat, azonban soha nem gyűjtötte azokat. Édesapja, Salamon Sándor órásmester, ékszerész csaknem kilenc évtizede, 1935-ben alapította családi vállalkozását Marosvásárhelyen, aztán Hatvanba költöztek és itt folytatták tovább életüket. Mivel Salamon Ferenc órák között nőtt fel, látta otthon az elhivatottságot, soha nem volt kérdés, hogy ő is ezt a mesterséget fogja kitanulni.

Salamon Ferenc szerint édesapja talpraesett ember volt. –Mindent meg tudott oldani, a házzal szemben, ahol akkoriban éltünk, állt egy üzlethelyiség, bement, megkérdezte kaphat-e egy asztalt és egy széket, lényegében így kezdett el órásként dolgozni a városban – eleveníti fel a történetet, miközben órája számlapján köröz ujjával.

Az általános iskola harmadik osztályát már Hatvanban kezdte meg Salamon Ferenc, hamar beilleszkedett az új környezetbe, még most is évente találkozik volt osztálytársakkal. Nyolcadikos korában kezdett el órajavítással foglalkozni. – Mire elkezdtem a gimnáziumot, szét tudtam szedni, és ki tudtam tisztítani az órákat. Mindig néztem, édesapám hogyan dolgozik, az nekem elég volt. Ha valami kicsit bonyolultabb volt, megkérdeztem, jól csinálom-e – mondja. Érettségi után édesapja mellé állt segédnek, ahol 3 év alatt megszerezte a képesítését, mint órásmester. Első fizetésként 1750 Ft-ot kapott, ami egy Doxa ára volt akkoriban, azonban nem órára költötte ezt az összeget, mert másra nem maradt volna. Mint mondja, tankönyvből sose tanult, minden tudását gyakorlatból szerezte. Emellett látszerész végzettsége is van, de azzal soha nem akart foglalkozni. A finom munka – ami az órajavításhoz kell – érdekelte, szerinte a csipeszek, csavarhúzók és biztos kéz az órásmester legfontosabb eszközei.

Nem sokkal szakmái megszerzése után besorozták, katonai éveit Orosházán töltötte. Itt a fotózás lett az egyik szenvedélye, mindig őt kérték meg, hogy készítsen képet. – Jöttek a vidéki gyerekek, és mondták, hogy fényképezzem le őket a kis ágyú előtt, én pedig örömmel tettem – részletezi. A katonaságnál irodán dolgozott, úgynevezett dipára, azaz jó minőségű kartonlapokra tervezék meg a napirendet.

Ezt követően az újhatvani városrészen nyitotta meg első műhelyét az 1960-as években, még Salgótarjánból is jártak hozzá vásárlók. Felesége, Éva is ebben a szakmában kezdett el tevékenykedni a városban az 1970-es években. – Több mint hatvan éve keltünk egybe, azóta tartó szerelem a miénk, a jó házasság titka szerintem a türelem, ez az erény pedig mindkettőnkben megvan. A mai napig magamnál tartom a napi bevásárlólistát, amit ír, most is itt van a zsebemben – mondja mosolyogva. Két fiuk született, Ferenc és Arnold. Mind a ketten tanárok, azonban ifjabb Salamon Ferenc, 1995-ben aktív részese lett a családi üzletnek, ő is kitanulta a szakmát, már ő vezeti az Iskola utcai órásboltot. Az idei év partner programján munkájuk elismeréseképp átvehették az év vállalkozásának járó díjat. – Óriási elismerés volt ez számunkra, alázat a szakma és a vásárlóink iránt, ezeket az értékeket igyekszünk képviselni nap, mint nap. Örömmel tölt el, hogy ilyen formában is díjazták több évtizedes kitartó munkánkat – mondja Salamon Ferenc.

Annak ellenére, hogy közel harminc éve nyugdíjas, még most is rendszeresen lehet találkozni vele az üzletben, mint mondja, annyira szereti az órákat, és úgy érzi identitása része az órásszakma, hogy képtelen távol maradni hosszabb ideig. Maximalistának tartja magát, többször volt, hogy akár heteket dolgozott egy órán. – Arra törekedtem mindig, amit megcsinálok jó legyen. Mostanában hoznak régi faliórákat, azokkal rengeteg munka van. Ilyenkor amellett, hogy megjavítom a szerkezetét, a rézlapokat is megcsiszolom. Amikor elkészülök vele, akkor tulajdonosa csodálkozik, hogy kicseréltem-e az óra belsejét – részletezi.

A digitalizáció és az internet elterjedése ebbe a szakmába is nagy változásokat hozott. – Legtöbben elemcserére, üvegcserére hozzák be órájukat, vagy azért, hogy igazítsuk csuklójukra az internetről megvásárolt órát – mondja. Azért, hogy lépést tartsanak a technikával elindították weboldalukat, melyet már a család legfiatalabb generációja üzemeltet. Salamon Ferencnek négy unokája van, Benedek, Julcsi, Anna és Lilla, aki már három éve aktívan vesz részt a bolt körüli tevékenységekben. – Szeretném, ha a későbbiekben majd valamelyikük venné át az üzletet, és vinné tovább azokat az értékeket, amiket már közel egy évszázada közvetítünk azok felé, akik bejönnek hozzánk – foglalja össze gondolatait. Hozzáteszi, céljuk, hogy minden vásárlójuk elégedetten távozzon tőlük, és fontosnak tartja, hogy a vállalkozás, amit felépítettek az ő kezükben maradjon ameddig csak lehet. Mivel, ahogyan ő fogalmaz, a családi köteléknél nincsen erősebb.

Fotó: Albert Péter