Egy belső utazásra hívom önöket! – ezzel a mondattal kezdte előadását Német László a Hatvany Lajos Múzeumban tegnap délután. A művészetterápia-oktatóként, szociális munkásként és szupervízorként dolgozó szakember többek között kórházban, börtönben, pszichoterápiás osztályon is tevékenykedett már, így jól ismeri a gyermekeket és felnőtteket érintő problémákat. Foglalkozásain a művészet eszközeivel – képzőművészeti alkotásokkal, zenével, mozgással és biblioterápiával – igyekszik segítséget nyújtani azoknak, akik lelki problémákkal küzdenek. Mint mondta: a művészetterápiának passzív és aktív változata is van. – A receptív, vagyis a passzív képzésen, a már meglévő alkotásokat fogadjuk be, és beszélünk arról, hogy milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk. Az aktív ezzel szemben sokkal lendületesebb, hiszen itt mi magunk festünk, alkotunk és ezen keresztül fejezzük ki önmagunkat – fejtette ki.
A terápia lényege, hogy minden korosztály megtalálja azt az alkotási területet, amelynek segítségével kifejezheti belső érzéseit. Németh László hangsúlyozta: ezeken a foglalkozásokon nem az a fontos, hogy valaki tud-e rajzolni, festeni, táncolni, hanem az, hogy rátaláljon arra a tevékenységre, ami őt boldoggá teszi és könnyít a lelki sérüléseken.
A lelki sebek azonban lassan gyógyulnak. Németh László szerint a terápiás kezelések hosszabb időt vesznek igénybe, körülbelül fél év szükséges ahhoz, hogy előrelépés történjen.
