Közönségtalálkozót tartottak az Ady Endre könyvtárban, ahol Dóka Péter A kék hajú lány című ifjúsági regényét hozta el a gyerekeknek. Szó volt tapasztalatokról, a könyv olvasása közben felszínre törő érzésekről, élményekről. A kék hajú lány története egy gyerekosztályon játszódik, ahol horrorisztikus elemekkel felruházott furcsaságok tapasztalhatóak. Az író saját élményeiből merített az alkotás során. – Mikor 7-8. osztályos voltam, kórházba kerültem és bár nem tudták megállapítani mi a gond, rendhagyó pillanatokat okozott a bent töltött időszak. Az egyik szobatársam szerelmes volt a főnővérbe, míg a másik fejest ugrott a székből, a harmadik pedig lázmérőket tört – emlékezett vissza Dóka Péter. Innen eredeztethető az alaptörténet, amelyet húsz év tapasztalattal, felnőtt évek történéseivel fűszerezve, megszületett A kék hajú lány címet viselő könyve. A főszereplő Olivér, egy 13 éves fiú, aki a határtalan bátorsága miatt került kórházba is, ugyanis lepottyant a fáról. Nem jelent számára kifejezett kihívást az ott eltöltött idő, mitöbb barátokra talál, és jobban érzi magát, mint odahaza. Egy jelenség ő az osztályon, aki felvidítja a szomorkodókat, segít a betegeken és legnagyobb vágya, hogy megmentse a világtól folyton menekülő kék hajú, tolószékes lányt. Míg a felnőtt olvasóknak egyes részek elkeserítőek lehetnek, addig gyermekszemmel tragikomédiaként értelmezhetőek. Hozzátette: gyerekeknek mindenről lehet beszélni, csak másképp kell őket és a témát megközelíteni, mint mikor felnőttekhez szólunk. A kék hajú lány írója elmondta, ehhez a könyvhöz kapta a legtöbb visszajelzést. Felkavarja az érzéseket, érzelmeket generál, hatással van az emberekre, magukra ismerhetnek benne, saját családi eseményekre asszociálhat az olvasó – tette hozzá.

A negyedik osztályos Ander Lucát is magával ragadta a történet. – Az egyik kedvenc könyvem, élvezetes volt olvasni – mondta. A testvére is hasonlóképp vélekedett, aki számára érdekes és egyedi a történet a korosztályához írt legtöbb könyvköz képest. Ander Gergőnek az tetszik leginkább, hogy egészen új szemszögből lehet megismerni a kórház életét és dr. Rigó, az osztály pszichiátere nézőpontjából is sikerült értelmezni a könyvet. Emellett az egyik kedvenc illusztrátora, Lakatos István rajzai színesítik az eseményeket. A testvérpár egyhangúlag kijelentette: egyfajta szomorú érzés kísérte végig az egész történetet, de emellett érdekes, tartalmas, nem túl hosszú és nem lehet beleunni, akár egy nap alatt kiolvasható.

Az író elárulta a könyvbemutatón, hogy nyolcszor futott neki a befejezésnek és mindegyik teljesen különböző volt. Így, az sem lepte meg, hogy volt, aki indíttatást érzett, hogy saját maga írjon egy pozitívabb lezárást. Darabos Lili – aki nem mellesleg rajong az író könyveiért, de kedvence A kékhajú lány – írt egy zárófejezetet hozzá. Osztálytársai szerint, olyan a folytatás, mintha Dóka írta volna, mert sikerült elsajátítani az egyedi humorát. A történetet újraálmodó kislány számára fontos, hogy viccesek legyenek a cselekmények. A mesebeli elemeket is úgy írta le a költő, mintha valósak lennének, valós helyszínen, valós emlékek alapján. – Elbújt a kék haja mögé, mert azt hitte, ha kopasz, akkor nem fogják kedvelni; a kórház igazgatójának a sírját megsimogatva, meggyógyulnak a betegek – említett néhány mesebeli részt Darabos Lili, aki alkalomhoz illően, kék fejdísszel a hajában érkezett a könyvtári eseményre. Hozzátette: aki szereti az érdekes könyveket, az izgalmakat és a kalandokat, annak muszáj elolvasnia. A kék hajú lány négy éve jelent meg, készült belőle rádiójáték és tervben van a megfilmesítése is.