Keresztút a szovjet munkatáborig – ez a címe a Hatvany Lajos Múzeum gondozásában megjelent kötetnek, amelyben Nagy Nándor történész, a hatvani összeesküvők történetét kutatja. A könyvbemutatón Horváth Richárd polgármester kijelentette: nem szabad elfelednünk azokat a borzalmakat, amiket a kommunista diktatúra tett a magyarsággal.
A könyv írója régóta foglalkozik a témával, felsőfokú tanulmányai során mélyedt el Hatvan történetében, különös tekintettel az 1944 és az 1947 közötti időszakra. Az akkori berendezkedés és az események pedig már túlmutatnak a helytörténeti kereteken, így irányult a figyelme az 1946-os hatvani összeesküvőkre. Szakdolgozatában egy fejezetet szentelt számukra, de már akkor tudta, ez a témakör önálló kutatást érdemel, hogy minden részlet a helyére kerüljön. Nagy Nándor szerint izgalmas és nagyon tragikus történetről van szó, ami egyértelműen bizonyítja, hogy már a kommunista hatalomátvétel előtt több, koncepciósnak nevezhető per indult az országban. Ezek célja pedig az volt, hogy a kommunistákkal szemben állókat – ha politikailag nem lehet legyőzni – egyéb eszközökkel állítsák félre. Mindehhez hátteret adott, hogy a belügyminisztérium már 1945-től a párt kezében volt, illetve, hogy az ország szovjet katonai megszállás alatt állt, így ők jelentették a legfőbb hatósági szintet. – Az egésznek a tragédiája az volt, hogy kikerült a magyar igazgatási szervek közül a per ügymenete. Budapesten a szovjet katonai törvényszék ítélte el a hatvaniakat és a gyöngyösieket. A kényszermunkából a gyöngyösiek közül többen hazatértek, de a hatvaniak már nem – mondta el Nagy Nándor.
A szerző kitért rá, hogy egy ilyen kötet összeállításánál nehéz munka hárul a kutatóra, mivel kevés forrásra lehet támaszkodni, azok is általában több helyen találhatóak meg, szétszórtan. Illetve sok dokumentum Oroszországban lehet.
A történetről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.
