A kommunizmus ideje alatt elhurcolt hatvani szerzetesek és családok tiszteletére tartottak szentmisét vasárnap az Újhatvani Római Katolikus Templomban. 1950. június 19-én a hatvaniak összefogtak, és közösen próbálták megakadályozni szeretett papjaik elhurcolását, ám az ÁVÓ vérbe fojtotta megmozdulásukat, százakat internáltak a Hortobágyra, a ferences szerzeteseket pedig az Andrássy út 60-ba szállították, miután agyba-főbe verték őket. P. Kriszten Rafael atyát életfogytiglanra ítélték, ő később a börtönben halt meg. P. Lukács Pelbárt atyát korábban, 1946-ban tartóztatták le, a vád szerint ő volt az összekötő Hatvan és Gyöngyös, valamint Budapest között a szovjetellenes szervezkedésbe, ő is fogságban halt meg. A Hatvanban szolgálatot teljesítő papok és ferences szerzetesek is a kommunizmus áldozataivá váltak, a városban pedig minden évben tisztelettel adóznak az emléküknek. Az értük tartott misét Hidász Ferenc ferences szerzetes celebrálta.
Horváth Richárd polgármester kiemelte: a ma élő ember talán fel sem tudja fogni, hogy a magyar történelem milyen sötét mélységeket rejtett magában.
– Sokáig mély hallgatás övezte e pokoli helyek hazai létezését, csak a rendszerváltást követően vált megismerhetővé az ottani borzalmak valóságos története. Mert a táborok története a Magyarországon dúló kommunizmus történelmi valósága. A táborok történelmi valósága más, mint a börtönöké. A börtön azoké volt, akiket a bíróság jogerősen elítélt, és az elrettentés nyilvános eszközeként funkcionált. A sokféle tábor viszont azoké, akiket ítélet nélkül önkényesen tartottak fogva, átmenetileg kizárva őket a társadalomból, mert gyanúsak, veszélyesek, ellenségesek az adott hatalmi rendszer számára politikailag, ideológiailag, etnikailag, fajilag, vallási vagy más alapon. Az idősebb nemzedék jól emlékszik arra, hogy „a felszabadulás” után az ártatlan emberek meghurcoltatásának egyik legszégyenteljesebb módja: az internálás volt. Elég volt hozzá a puszta gyanú vagy politikai ürügy, „fogjuk rá” minden bizonyíték nélkül: reakciós, osztályidegen, deklasszált, megbízhatatlan, demokráciaellenes, klerikális, a nép ellensége – hangsúlyozta.
A szentmisét követően megkoszorúzták P. Lukács Pelbárt és P. Kriszten Rafael ferencesrendi házfőnökök emlékére a templomban elhelyezett táblákat, valamint a templom udvarán az összes elhurcolt hatvani emlékére állított táblát is.