Sok ember életében vannak sorsfordító pillanatok, ám ritka, hogy ezek egy helyszínhez kötődnek. Dudás Attilának azonban a Kossuth tér egy olyan állomás, amely kétszer is megváltoztatta az életét. Ott szólította le későbbi feleségét, és ott vette magához azt a szórólapot, amely taekwon-do edzésre szólította. Ekkor mindösszesen 24 éves volt, túl az iskolákon, katonaságon.

Dudás Attila Pásztón született, Újhatvanban végezte a középiskolát, és a családi tradíciót követve gépkocsivezető lett. – Miután befejeztem az iskolát, alig dolgoztam a szakmámban, és már bevonultam a seregbe. Mindig hálás leszek az ott töltött másfél év miatt, hiszen ott képeztek ki daruvezetőnek. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az én utam, mégis örülök neki, hogy rátaláltam. Habár nagyon nagy koncentrációt igényel, mégis számomra megnyugtató munka – fogalmazott. Eleinte a hatvani vasútállomáson dolgozott, a rakomány igazítása volt a feladata, majd egy autóbontóban helyezkedett el, végül az ezredfordulókor vett magának egy hét tonnás IFA darut, és vállalkozó lett. Évek óta ő állítja helyére a város karácsonyfáját. Családja pedig mindenben támogatja, felesége, Krisztina az első találkozásuk óta mellette áll, akárcsak két lánya, Nikolett és Noémi is. Két kutyájuk, Bocsi és Mona is fontos szerepet töltenek be a család életében, az állatok szeretete amúgy is hangsúlyos náluk, Noémi rendszeresen szervez gyűjtéseket kutyamenhelyeknek.

Habár, mint mondta, régebben sem ijedt meg a saját árnyékától, a harcművészet ennek ellenére nem volt jelen az életében, egészen 1983-ig. Ugyanis akkor látta meg a korábban említett szórólapot, amely a volt iskolájában hirdetett edzéseket. Mikor elment az első alkalomra, azonnal tudta, hogy semmi sem lesz már a régi. – Egy évvel korábban alakult a Hatvani Taekwon-do Klub Juhász Gyula vezetésével. A lábbal, kézzel való küzdés művészete azonnal megfogott, és bizonyos idő elteltével céljaim is lettek: magyar bajnok és fekete öves mester szerettem volna lenni – mondta. Két évvel később már magyar bajnoki ezüstérmet szerzett, később pedig háromszor is magyar bajnok lett nehézsúlyú küzdelemben, és 13 alkalommal erőtörésben, egyéniben és csapatban. Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és még önvédelemből is van egy aranyérme. A taekwon-do – véleménye szerint – megtanítja az embert a becsületes küzdelemre, emellett önuralomra, állhatatosságra és tiszteletre nevel. Ezt közvetíti tanítványai felé is. Ugyanis az eltelt évek alatt edző is lett.  – A személyes példamutatás kiemelten fontos ebben a sportban, a fegyelem és összpontosítás a mozgatórugó. A fiatalok pedig nyitottak erre, és eredményesen szerepelnek, ha irányt mutatnak nekik. Véleményem szerint, veszélyes világban élünk, nagyon kifizetődő, ha a gyerekek harcművészetet tanulnak – fejtette ki. – Nehezen formálhatóak a mai fiatalok, azonban azt tapasztalom, hogy a sport hatására pozitív irányba fejlődnek. A küzdelmek során megmérettethetik magukat, az eredményektől pedig fellelkesednek, ami további motivációt ad számukra. Számomra ez nagyon fontos – tette hozzá. Legutóbb a Diákok Taekwon-do Olimpiájáról is több éremmel tértek haza tanítványai, az Országos ITF Taekwon-do Versenyen pedig egy arany- és egy bronzérmet szereztek.

Mint fogalmazott, a Hatvani Taekwon-do Klub életében sajnos voltak hullámvölgyek, amelyekből nem volt könnyű felállni, de mindig sikerült. A mostani járvány is nehéz helyzetet teremtett, az edzések megtartása is nehézkessé vált, versenyeket sem rendeztek. Holott a klub életében kiemelt szerepet kapnak a megmérettetések, a Nemzetek Kupája például több ország versenyzőit vonzza Hatvanba. Idén már negyvenéves lesz a klub, ezt is szeretnék megünnepelni.

Három téglát üt szét kézéllel, Dudás Attila azt vallja: az élete a taekwon-do. Habár 2019-ben visszavonult a versenyzéstől, az edzői és bírói feladatait még mindig ellátja. VI. danos mester lett, amire nagyon büszke, hiszen kitűzött céljait megvalósította. – A taekwon-do olyan koreai harcművészet, melyben csak öv fölött lehet támadni az ellenfelet, emiatt a lábunk nem sérül. Azt hiszem ennek is köszönhető, hogy mai napig nincs sérülésem, és hatvanéves kor felett is könnyedén felrúgok a fejekig. Nagyon maximalista vagyok, az életem minden területén – közölte.

Úgy tervezi, hogy még hét évig daruzik, és akkor – talán – abbahagyja. A taekwon-doval viszont nem szeretne megállni, mint mondta, amíg él, a klub is működni fog, és még időskorában is bejár az edzésekre.