A délelőtti programot követően a Népkertben összpontosultak az események. Már kora délután várták ide a családokat, számtalan elfoglaltság közül választhattak az érdeklődők. Volt itt népi játszótér, ahol régi idők játékait lehetett kipróbálni: patkóhajítás és kézzel hajtható kosárkörhinta is volt. Számtalan ősi mesterség is bemutatkozott, sőt a szakemberek segítségével az alapvető mozzanatokat is el lehetett sajátítani. Így tett Hornyan Barnabás is, aki egy agyagedényt készített. Nedves kézzel formálta, hogy elnyerje végső alakját és még mintát is rajzolt rá. Emellett kovácsok és ácsok is voltak, akik szintén megmutatták szakmájuk szépségeit. Akit pedig a vívás érdekelt, annak a hatvani bajvívók nyújtottak segítséget: végvári játszóház, ahol XVI. – XVII. századi fegyverekkel, pallossal, buzogánnyal és szablyával lehetet küzdeni.
– Elsősorban az alapvágásokat, mozdulatokat mutatjuk meg, amiket könnyedén elsajátíthatnak a kezdők is – avatott be Zsolnai Gábor, a Bajvívó Magyarok Hagyományőrző- és Sportegyesületének elnöke. Nagy Márton pedig nem számít már amatőrnek a vívásban. – Az a legjobb benne, hogy nagyon komplex, folyamatosan kell figyelni a mozgásra, a kézre, nagyon bonyolult az egész. Sokat kell gyakorolni – vallja. A Grassalkovich Művelődési Ház kézművesfoglalkozást tartott, ahol kardokat, zászlókat lehetett készíteni.
Mindezek mellett a legszembetűnőbb a rengeteg hagyományőrző volt: díszes ruhában, hatalmas, fegyelmezett lovakkal sétáltak a parkban. Készülődtek a csatához. A gyalogság és a lovasság is felvonult, hogy a csatatéren ismét egymásnak feszüljenek a magyar és a császári csapatok. Korhűen – narrációval erősítve a történteket – a hagyományőrzők látványosan bemutatták az akkori történéseket. Dörrentek az ágyúk, lángra gyulladtak a szalmabálák, összecsaptak az erők.
– Klapka György Egerben dolgozta ki azt a haditervet, ami szerint két hadtest, délnek indulva elszakítja Jelacic tábornok Szolnokon lévő csapattestét Windisch-Grätz főerőitől. Míg egyetlen, 11 ezer fős dandár, Gödöllőnek tartva megpróbálja elhitetni az osztrákokkal, hogy ez a főerő. Gáspár András vezette csapat feladata az volt, hogy miután Hatvannál ütközik az osztrákokkal, visszavonulva tartsa ezt a pozíciót. A feladat olyan jól sikerült, hogy az ütközet hevében kiszorították az osztrák csapategységet a városból, a Zagyva vonalánál pedig stabilizálták a magyar védelmet – idézte fel az akkor történteket Vass László hagyományőrző ezredes, a Szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző ezredének parancsnoka. A hatvani csata ismét a magyar sereg sikerével ért véget.
A hatvani csatát három fotós, három különböző szemszögből mutatja be. A képgalériák az alábbi linkekre kattintva érhetőek el:
