A megemlékezés rendhagyó módja valósult meg Hatvanban, hiszen a városban eddig nem voltak botlatókövek. A Mártírok útján (akkoriban Werbőczy utca), a járdába apró lyukakat vágtak és úgy helyezték bele ezeket a köveket. Így emlékeztetnek minden arra járót azokra, akiket ebből a házból hurcoltak el: Ádler Vilmosra, aki 47 évig volt a város főrabbija, Schiffer Miklósra és Schiffer Miklósnéra, valamint lányaikra, Marikára és Zsuzsikára. A harmadik lány, Schiffer Katalin neve nem szerepel itt, ő túlélte az auschwitzi haláltábort, hazatért és családot alapított. Lánya, Bürg Judit az, aki mai napig aktívan ápolja emléküket és nagyon sokat tesz azért, hogy soha ne feledje el senki az akkor történteket. – Nagyon nagy öröm, hogy ez megvalósulhatott, hiszen édesanyám sokat emlegette, hogy ilyen formában is szeretné megörökíteni családja emlékét. Ugyanakkor fájdalommal is eltölt, mivel ilyenkor emlékszünk azokra, akiket elveszítettünk – osztotta meg érzéseit Bürg Judit, aki szakmai és családi szinten is sokat foglalkozik a témával. Elmondta azt is: a jövőben szeretne még hasonló köveket elhelyezni a városban.
Az adatok szerint az 1910-es években 867 zsidó élt Hatvanban, ez a szám a második világháborúkor jelentősen csökkent. A várost gyűjtőközpontként használták, a cukorgyár területén csaknem 5000 embert tartottak fogva. Az első vagonok 1944. június 12-én indultak el a haláltáborokba.
