Vasárnap nagyon sokan gyűltek össze a Belvárosi Szent Adalbert Plébániatemplomban, hogy szemtanúi legyenek annak a harminc fiatal bérmálkozásának, akiket aznap Marton Zsolt megyéspüspök avatott fel. A bérmálkozókat Kecskés Attila plébános készítette fel, a szentmisét Marton Zsolt vezette. A püspök prédikációjában tudatosította: a bérmálás egy olyan szentség, amelyben a megkeresztelt megkapja a Szentlélek ajándékát, erőt és küldetést kap, hogy Krisztus élő tanúja legyen az egyházban és a világban. A bérmálásban részesülők elkötelezik magunkat az egyházi közösségben való életre, Jézus tanítványainak iskolájában. A bérmálkozók az egyházi közösség jelenlétében megújítják keresztségi ígéretüket és ekkor válnak nagykorú kereszténnyé is.
A szentmisén Marton Zsolt azt hangsúlyozta: a keresztény ember élete Jézus Krisztusban olyan, mint egy növekedés. A megkeresztelkedéskor a szentlélek beköltözik az életünkbe, amelyet imádsággal nevelnek bennünk. Utána következik az első áldozás, ekkor már saját magunk mondjuk ki a hitvallásunkat. A bérmálás ezt a hitet erősíti meg, ekkor bontakozik ki bennünk a Szentlélek. – Mostanra már tudjátok, hogy a Szentlélek ajándékai a természetes képességeiteket fokozza fel bennetek. Ilyen a bölcsesség, az értelem, a jótanács, az erősség, a tudás, az istenfélelem, valamint a jámborság. De tudnotok kell, hogy a Szentlélek annyi ajándékot szán nektek, amennyire csak szükségetek van Isten országának felépítésére. A Szentlélek hitet ajándékoz. Aki befogadja ezt, annak Isten nem egy távoli, megközelíthetetlen, félelmetes személy többé, hanem az egészen közvetlen, személyes szeretetteljes kapcsolatot tud kiépíteni az Úrral. És van még az imádság ajándéka, amely szintén nagy kiváltság. Aki ezt megkapja, annak az imádság nem házifeladat, hanem egy bensőséges kapcsolódás Istennel, egy személyes beszélgetés az Úrral – prédikálta Marton Zsolt.
A szentmise a bérmálással folytatódott. Először a fiatalok hitvallást tettek a legősibb keresztségi formula, a kérdezz-felelek formájában. A bérmálkozók ezután egyesével a püspök elé álltak, mögöttük a bérmaszülő a vállukra tette a kezét. Ezzel ők kifejezték, hogy felelősséget vállalnak a bérmálkozóért. A fiatalok ezután egyesével kimondták a bérmanevüket, majd Marton Zsolt püspök krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokukra. A szent olajjal való megkenés azt mutatta, hogy a hívő a Szentlélek erejében részesült, és így hivatást is kapott.
Ez a folyamat nemcsak a harminc fiatal bérmálkozónak és bérmaszülőjének számított kiváltságos, örömteli pillanatnak, de az egész közösség számára a hit megerősítését jelentette.
