A kereszténységben a 4. század elején vált vízkereszt napja liturgikus ünneppé, 312 és 325 között kezdett elterjedni először keleten, majd nyugaton. Három eseményre emlékeztet az ünnep: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn.
A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. Erről beszélt a Hatvan TV kommentárjában Kökény Ferenc, a Hatvany Lajos Múzeum igazgatója. – Ilyenkor szentelték meg a vizet az egyházban, a hívők hazavitték a szentelvényeket otthonaikba is. Ekkor hívták ki a papot is, hogy szenteljék meg a házat, a padlót, a szobákat, a szemöldökfába pedig belevésték a dátumot és a három királyok nevének kezdőbetűit is. Mindezt a gonosz távoltartására használták. Itthon a 15. században terjedt el ez a szokás – mondta a történész. Kitért rá, hogy időjóslás is köthető január hatodikához: ha csorog az eresz, akkor hosszú télre kell számítani.
A vízkereszttel pedig elindult a farsangi időszak, ami egészen hamvazószerdáig tart. A hagyományok szerint ez az időszak régóta a szórakozásról szól, mivel még a mezőgazdaságban nem indultak el a tavaszi munkálatok az emberek ráértek mulatozni, ezért ebben az időszakban tartották a bálokat és lakodalmakat is.
