Újszállási Rácz Lajos:
FEKSZIK ITT EGY HUSZÁR…
nem számít, ha leszakad a karom,
nem számít, ha kiömlik a belem
ha vérem szárad rá lovam nyakára
ha ágyú viszi el kardfogó kezem
huszár vagyok…
vörös csákóm fejembe húzva
sapkarózsám piros- fehér- zöld
lehet akár a bőröm nyúzva
körbeölel puskaporos köd
huszár vagyok…
hé valaki, mit látsz ott?
négyszáz bajtársam fekszik , mozdulatlan
nem halottak ők, csak várnak
ha majd vége a csatának
felkelnek mind, karöltve
tépik a muszkát, meg a szerbet
a huszárság szellem menete
zsinórom szétszakadt, mentém cafatban
nadrágom térdemre égve
üveges szemmel nézek az égre
lovam szügyig érő, véres mocsokban
s látom, miként a föld leomlik rám
hol vagy, hol vagy gyermekkori hazám?
lefoszlik rólam zsinóros dolmányom
atillám meg giliszták tanyája
nadrágom sujtását gyökerek fonják
csizmám tartja lábam összes csontját
és a többi mind, földférgek babája
ki tudja, hol vagyok, merre a hazának
asszonykönnyel árasztott végén?
ki ver egy keresztet fejem fölé majd?
sírom silány halma törött kapának,
s mint boldog gyermeke vénült apának
fekszik itt egy huszár…
