– Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagy családi házban élek a családommal. Velem tölti a napokat feleségemen kívül édesanyám, és testvérem családja is. Régóta nem voltunk együtt hosszú ideig, ám az elmúlt hetekben ezt sikerült megvalósítani – kezdte gondolatait Ürmös László. – Igyekszem úgy megélni ezt az időszakot, hogy csak a jó pillanatok maradjanak meg, a pozitív gondolkodás a legfontosabb. Végre jut időm, hogy a hangszeremmel foglalkozzam, mindennap gyakorlok – fogalmazott.
Ürmös László nem először kényszerült arra, hogy huzamosabb ideig egy helyben maradjon. – Akik ismernek, tudják, hogy mozgássérült vagyok. Annak idején egy ágyhoz voltam kötve több hónapon keresztül. Ehhez képest, hogy most egy házba vagyok „bezárva”, semmiségnek tűnik. Abban a nehéz helyzetben az segített nekem, hogy megtanultam beosztani az időmet, kőkeményen tartottam magam a napirendemhez – részletezte. Hozzátette: most is ezt ajánlja a hatvaniaknak. – Mindenki találja ki magának a napirendjét, és tartsa magát hozzá. Így jobban és hasznosabban telik az idő, nem az unalom vezeti a mindennapokat. És senki ne felejts el, hogy minden vihar után jön egy szivárvány is. Most nehéz időszakot élünk, de egyszer ezen is túlleszünk. A szeretet, a megbecsülés és a másokhoz való tolerancia vezessen most mindenkit. Tartsuk be a kijárási korlátozás szabályait, legyünk sokat a gyerekekkel, tanuljunk velük, játszunk, olvassunk, töltsük hasznosan az időt, de a legfontosabb, hogy mindenki, aki teheti, MARADJON OTTHON – emelte ki Ürmös László.
Sorozatunk korábbi cikkeit a cimkékre kattintva érheti el.
