Szeptember 20-án 12 óra 50 perckor ismét megszólalt a sziréna a hatvani vasútállomáson. A 73 évvel ezelőtti bombázásra emlékeztek, amikor is a szövetségesek nagyméretű légicsapást mértek az ország ipari, mezőgazdasági és közlekedési központjaira, így Hatvanra is.

A ma már műemlék védettség alatt álló épület a hatvani bombázás áldozatainak véréből, és a tragédia borzalmain felülemelkedő hatvani emberek összefogásának köszönhető áldozatos munkából épült újra. Így ez az épület összeköti a jelent a múlttal, és emlékeztet Hatvan történetének legvéresebb eseményére. Horváth Richárd polgármester beszédében elmondta: az emberek, a családok, a város, a térség tragédiája volt ez a második világháborúban. Házak dőltek össze, sorsok törtek meg, életek értek véget. A háborúk hőseinek és áldozatainak emlékét megidézni egy közösség számára egyszerre megrendítő és felemelő kötelesség. A halálos áldozatok száma körülbelül 300 és 500 fő közöttire tehető. A város romokban hevert. – Az összefogást, a borzalmas esemény veszteségein felülemelkedni képes tenni akarást kell kiemelni, amely lehetővé tette a hatalmas pusztítást követő túlélést. Szinte nem volt olyan városlakó, akit valamilyen formában ne ért volna veszteség. Lelki vagy anyagi értelemben egyaránt.  És mégis, a város szinte egy emberként mozdult meg és kezdte meg az újjáépítést – fogalmazott a polgármester.

Kitért Pálhidy Mihály hősi helytállására is. Az állomásfőnök-helyettes minden erejével azon volt, hogy minél több vasúti szerelvényt, minél több utassal az állomástól távoli, külső vágányra irányítson, a lehető legmesszebb a bombázástól. Ezzel mintegy 1200 ember életét mentették meg. Horváth Richárd szerint Pálhidy Mihály nemcsak példakép lehet, hanem egyúttal olyan vonatkoztatási pont, amelyre támaszkodva könnyebben eligazodhatunk hazánk múlt századi, gyakran kibogozhatatlannak tűnő történelmében. – Hajtsunk fejet ma az áldozatok emléke előtt, de emlékezzünk mindennapjaink során is, amikor a várost építjük, megőrizve annak kulturális értékeit és javait a jövő nemzedéke számára. Azon nemzedék számára, akiknek már remélhetőleg sohasem kell átélnie azokat a borzalmakat, amelyek 73 évvel ezelőtt annyi ember vesztét okozták. Mai megemlékezésünk egyben legyen tisztelgés valamennyi ártatlan polgári áldozat emléke előtt is, akik nemcsak a világháborúnak, hanem a világunkban tomboló terrorizmusnak estek áldozatul – zárta gondolatait a polgármester.

A megemlékezésen az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola diákjai adtak műsort, amiben felidézték a légitámadás lelket rázó pillanatait. Ezt követően az önkormányzat, valamint a jelenlévő pártok, civil szervezetek, egyesületek megkoszorúzták a vasútállomás falain található emléktáblákat.

Fotó: H. Szabó Sándor