Elkéstem. Megvan az első kérdésem: a pontosság papi erény? Igen a válasz. Keresztelés, temetés, harangozás csak pontosan lehetséges. És a többi? Azok már igazi papi erények. A szentmisei áhítat. Az összeszedettség. A hit. Nem csak összecsapni a misét. A készenlét mindenkor: gyóntatószékben és éjjel-nappal. Fontos, hogy a hívek lássák a papot minél többször imádkozni. Megnyugszom. Késés nélkül papi erények nélkül maradtam volna.

Koza József prépost, tiszteletbeli kanonok, érdemes esperes már tizenkét éve a Szent Adalbert templom plébánosa. Hatvanba Balassagyarmatról érkezett. Megbecsült plébánosa volt ottani híveinek: tömött busszal követték a beiktatásakor. József atya csak ennyit mond akkori lelkiállapotáról: „Nehéz volt eljönnöm Gyarmatról.” Vigasza, hogy már Hatvanban is gyökeret vert, és úgy érzi: szeretik őt az itteni hívek.

Születése is Nógrádhoz köti, közelebbről Érsekvadkerthez. Ennek lassan már hatvanhét és fél éve. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, azután a Balassi Bálint nevét viselő gimnázium következett Balassagyarmaton. Érettségije után a nógrádi városban maradt, mégpedig a Magyar Kábelművek ottani üzemében. Berántották katonának Lentibe. Leszerelés után rövid ideig ÁFÉSZ-eladónak állt, hogy azután polgári foglalkozásainak Egerben vessen véget: szerelő volt a Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál.

Hétéves rákészüléssel, 1975-ben iratkozott be az esztergomi Hittudományi Főiskolára, hogy teológiai tanulmányokat folytasson. Pappá szentelése 1980. június 15-én volt Mátraverebély-Szentkúton. Legelőször Nagymaroson, majd Balassagyarmaton káplánkodott. Vámosmikolán lett plébános. Élete kereke Drégelypalánkra sodorta, ahol pedig esperes lett 1994-ben. Abban az évben újra Gyarmatra került, akkor már plébánosnak. Tiszteletbeli kanonok, majd hét éven át püspök-tanácsosi tag lett. Mindkét papi szolgálatát figyelembe véve tizenhét évet töltött el szeretett városában. Nem csoda, hogy nehéz volt eljönnie onnan.

Szinte már kötésig járunk a papi előmenetelben. Javaslom hát, hogy inkább ugorjunk vissza az időben. Milyen volt József atya gyerekkora? Hogy s mint élt a kis Józsika?

Nem járt óvodába. Hárítás nélkül válaszol a tapintatlan kérdésre: ki volt az első szerelme? Ő már nyolcadikos volt, a kislány hetedikes. Keresztneve? Hogyisne! Azt már nem! Az egykori kedvesnek férje és családja van.

Szegénységben éltek. A Mikuláskor ablakban várakozó apró cipőjébe az édesanyja zsírpapírba csomagolt, olvasztott cukrot rakott, dióval. A levélben kért ajándék azért megérkezett karácsonyra társasjáték képében. Habár az is előfordult, hogy saját kezükkel ragasztottak malmot a húgaival. Meg aztán fenyőfájuk sem akadt, csak boróka. Arra aggattak almát, diót meg papírból összeragasztott füzéreket. Tizenhat éves volt, amikor először evett banánt. Akkoriban már naponta buszozott be a gyarmati gimnáziumba.

Koza József szülei már nem élnek. Húgai családjait karácsony vagy húsvét előtt, leginkább azonban születés- és névnapokon szokta meglátogatni. Egykori barátaival is kapcsolatot tart, különösen a gyarmati Antalicz Lászlóval. Nem ő megy, őket fogadja. Ami a palóc tájszólást illeti, lassan kikopik belőle. Ha otthon van, már akkor sem jönnek ki a száján a régi hangok.

Elillant a régmúlt, már a jelen kínál mindennapokat. Magától talán elő sem hozná a jövőre esedékes váci megyéspüspök-választást, de a kérdés elöl most sem tér ki. Azt mondja, hogy ő annak idején engedelmességet fogadott, tehát neki úgy jó, ahogy van. Mégis megjegyzi, hogy az egyházjog szerint a hetvenötödik életévét 2018-ban betöltő Beer püspöknek be kell adnia a lemondását. A szentatya ugyanakkor felkérheti, hogy folytassa az egyházmegye vezetését. Ha nem folytatná, valószínűleg Varga Lajos segédpüspök atyának van a legnagyobb esélye. Úgy fogalmaz: ő a várományos.

A katolikusok helyi ügyeiről talán még szívesebben beszél. Örömhírrel szolgál: huszonkét esküvő volt 2017-ben, dupla annyi, mint előtte. Tán meglepő, de sok felnőtt jelentkezik be, hogy megkeresztelkedjen és megbérmálkozzon. A szülők ellenben kissé óvatosak: azt állítják, hogy a harmadikos gyerekük még nem elég érett az elsőáldozásra. Negyedikesek, sőt, hatodikosok áldoznak először. Jó hír, hogy sok szülő járatja a gyerekét hit- és erkölcstan órákra. A három belvárosi iskola diákjainak hitoktatással kapcsolatos szülői értekezleteit a templomban tartják. Olyankor derülnek ki a megoldásra váró egyházi feladatok. Mindenesetre, az egyeztetéseknek köszönhetően az öt szentmisén sok-sok fiatal arcot látni. Persze, jó korán kell kezdeni a velük való foglalkozást: a négy belvárosi óvodában a kicsinyek már énekelnek, gyurmáznak, színes festékekkel pingálgatnak, hogy játékosan ismerkedjenek a hit alapjaival.

Koza József szeptemberben térdműtéten esett át: a térdkalácsa leszakadt, a keresztszalagja megnyúlt, ráadásul két porcot vettek ki belőle. Gyógytornára kényszerült. Mindenfajta botok állnak a parókia emeleti beszögellésébe állítva. Már nem botozik, de még biceg. Sokáig nem fogja elfelejteni, hogy a nehéz anyakönyveket legközelebb óvatosan cipelje lefelé a lépcsőn, mert pórul járhat. Futásra egyelőre nem gondolhat, pedig fiatalabb korában még a futballban is sikereket ért el a balszélen, amikor a papválogatott tagja lehetett. „Merítsünk erőt Jézus Krisztusból.” – ezzel a gondolattal zár.

 

A család

A gyökerek Érsekvadkerten vannak, habár a szülők már nem élnek. Két húga családostól ott él, a harmadik húga lakhelye Patakon van. Mindhármuk gyerekei már elhagyták a kedves, jó Palócországot, és Budapestre meg Gödöllőre költöztek. Négyük közt akad olyan, aki még az egyetemen tanul, és olyanok, akik már dolgoznak. Sajnos, karácsonykor nem lehet együtt a szétszéledt, nagy rokonsággal, mert hiszen a papi hivatása ilyenkor Hatvanhoz köti. Marad neki az itteni hívek szeretete. Az pedig bőséggel kárpótolja őt a születés misztériumának nagy katolikus ünnepén.

 

A kedvtelés

Régen a foci nagy kedvtelése volt, ma már a csendes zenehallgatás: Mozart, Beethoven, Bach, Chopin, Csajkovszkij. Nem veti meg a fiatalok modern muzsikáját sem, sőt, a főtéri hangos koncertek sem zavarják, ugyanis jó a hangszigetelés. Németül, latinul tud, de magyarul olvas teológiát és klasszikus szépirodalmat. Verseket ír, van úgy háromszáz belőlük. Legutóbb az ősz volt a témája. Egyszer egy szerelmes verset küldött Payer Öcsinek, hogy zenésítené meg. Ő egy fotó keretében azt válaszolta, hogy nála fordítva szokott lenni: először írja meg a zenét, utána passzítja hozzá a szöveget.

 

Kiss M. Artúr