1849. április 2-án a szabadságharc egyik legkiemelkedőbb eseménye, a hatvani csata zajlott, ezzel vette kezdetét a dicsőséges tavaszi hadjárat. Hatvanban minden évben megemlékeznek a jeles napról, ünnepi műsorral, felvonulással és a csata újrajátszásával. Most a rossz időjárás miatt elmaradtak a rendezvények, ezért idén koszorúzással tisztelegtek a városban.
– Emlékezni gyűltünk össze, de mégis ez a nap más, mint az előző évek emlékezései. A szomszédunkban kirobbant véres háború meghatározza gondolatainkat minden háborús konfliktusról való emlékezéskor – kezdte beszédét Horváth Richárd. Ahogy a polgármester mondta: a hatvani csata legfontosabb eredménye az volt, hogy Gáspár Andrásnak sikerült elhitetnie Schlikk osztrák tábornokkal, hogy az egész magyar hadsereggel áll szemben, nem csak a VII. hadtesttel. Windisch-Grätz továbbra is bizonytalan volt a magyar főhadsereg terveit és beágyazottságát illetően, ezért gödöllői főhadiszállásán többnyire képtelen volt megállítani a két oldalról történő előrenyomulást.
Rámutatott: s bár az 1848/49-es és az 1956-os forradalmainkat eltiporták, a magyarság szabadságszeretetét nem tudták elfojtani. Az aránytalan túlerő megtörte a fegyveres harcokat, de nemzetünket nem. A nemzeti függetlenségünkért vívott harcainkra büszkén emlékezünk évről évre. A Hatvani Csata emlékezete városunk dicső napja. A győztes ütközet a reményt üzeni számunkra a nehéz helyzetekben is.
A szabadságharc leckéjét pedig hiszem, hogy sikerült megtanulnunk. Hős elődeink küzdelmei egy boldogabb és szabad jövőért most is zsinórmértékként szolgálnak a mindennapokban. S amikor oly sok gyűlölet, konfliktus és kegyetlenség vesz minket körül, akkor a forradalmárok kiállása önmagukért, közösségünkért, és értünk, a jövő nemzedékéért jelenti az útmutatást. Így kapcsolódik össze a történelem horizontján múlt és a jelen – zárta gondolatait Horváth Richárd.
Az ünnepi beszédek után megkoszorúzták a hatvani csata emlékművét a Kossuth téren. Ezt követően városháza oldalán lévő Zygmund Milkowski emléktáblája előtt emlékeztek meg, aki a XIX. század egyik legjelentősebb lengyel prózaírója és politikusa volt, emellett hatvani kötődése is van, hiszen abban a lengyel dandárban szolgált, melyet segítségül küldtek Gáspár András hadtestének megsegítésére.
A hatvani csatáról való megemlékezés a Radnóti téren folytatódott, ahol Gáspár Andrásnak, a hatvani csata vezénylőparancsnokának mellszobra előtt tisztelegtek. Kőszegi Ferenc, a Gáspár András Bajtársi Egyesület elnöke ünnepi beszédében méltatta Gáspár Andrást. – Az emlékezés koszorúját most egy olyan ember szobránál helyezzük el, aki a tisztesség útját járva, helytállt, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Nem a hirtelen jött nagy tettek, hanem a folyamatos, kitartó tevékenység jellemezte és ezzel követendő utat mutatott a következő nemzedéknek. Embersége, személyisége kivívta a környezete és az egykori fegyvertársak bizalmát. Két cikluson keresztül volt Bihar megye követe az országgyűlésben és előbb a bihari, később az Országos Honvédegylet elnöke lett –emelte ki.
A megemlékezés végén megkoszorúzták Gáspár András mellszobrát, majd az egybegyűltek közösen elénekelték a Szózatot.
Fotó: Albert Péter
