A katolikusoknál például az advent időszaka böjti időszak volt, ahol december 24-én még húst sem fogyasztottak. Karácsonykor halat ettek, ami a bőséget és jólétet szimbolizálta a keresztény hitben. A halászlé és a halkocsonya készítésének hagyománya innen ered. Más vidékeken azonban soha nem fogyasztottak halat karácsonykor, „nehogy elússzon a szerencséjük”.
A vidéki területeken a disznóvágások idején már friss vagy füstölt sertéshús került az asztalra. A disznótoros ételek, mint a hurka, kolbász és sonka, jellemzők voltak a karácsonyi menükben. A szárnyasokat, például a pulykát, elkerülték, mondván, elrepítik a boldogságot vagy a ház szerencséjét.
A desszertek közül a mákkal vagy dióval töltött kelt kalács és a bejgli, amelyet a sziléziai németek hoztak, különösen népszerűek voltak. Az étkezések körében a hüvelyesek, magvak és savanyított ételek is gyakoriak voltak, melyeket gazdagság és szerencsehozó erőkkel társítottak.
Az eltérő régiókban és társadalmi csoportokban más és más karácsonyi menük alakultak ki. Például a Székelyeknél gyakori volt a tejfölös töltött káposzta és a diós, mákos bejgli, míg a Palócoknál sertéspaprikás és töltött káposzta szerepelt a menüben.
Ezek az étkezési hagyományok és ételek idővel változtak és adaptálódtak, de a régi ízek és hagyományok továbbra is inspirálják és gazdagítják a mai karácsonyi ünnepek étkezéseit.
Kezdőkép: MI
