Köszönet a hétköznapok hőseinek!

Lassan egy hónapja, hogy a mindannyiunk életét, hétköznapjait alapjaiban átíró koronavírus hazánkban is megjelent. Ez alatt az egy hónap alatt fájdalmas felismerésre kényszerültünk: megtanultuk, hogy életünk megszokott menete, a hétköznapinak megszokott szolgáltatások nem magától értetődőek!

Eddig is tudtuk, hogy számíthatunk az egészségügyre, de meg kellett tanulnunk, hogy az orvosok, ápolók, mentősök, s az egészségügyben dolgozó összes ember munkája mennyire nem magától értetődő! Látjuk, hogy ezek a szakemberek milyen emberfeletti, lenyűgöző munkát végeznek. Szeretném ezúton is minden hatvani nevében hálásan megköszönni elhivatottságukat, kitartásukat és hősies helytállásukat!

Korábban nem gondolkodtunk sokat a civil szervezetekről és a szociális munkásokról, csak tudtuk, hogy vannak, dolgoznak. De meg kellett tanulnunk, hogy micsoda értéket képviselnek, s vallanak, mely nélkül jelen helyzetben, lehetetlen helyzetbe kerülnének a rászoruló hatvani polgárok, szépkorúak. Soha el nem múló hála illeti meg ezeket az áldozatra kész embereket!

Korábban nem gondolkodtunk sokat az asztalunkon illatozó reggeli kenyérről, csak tudtuk, hogy van és lesz. De meg kellett tanulnunk, hogy a kenyeret sütő pékek, az azt szállító sofőrök, az azt eladó boltosok munkája kell ahhoz, hogy nekünk legyen mit ennünk! Hála, köszönet és tisztelet illeti meg mindazokat, kik nélkül nem lenne mit az asztalra tenni. Köszönjük!

Korábban nem gondolkodtunk sokat azokon a szolgáltatásokon, melyek annyira részei a mindennapjainknak. Magától értetődőnek vettük a fodrász, a kozmetikus, a rendőr, a tűzoltó, a zöldség- és gyümölcstermesztő, az áruszállító munkáját. Felsorolni is nehéz azon szakmákat és szakembereket, melyek és kik nélkül megállna az élet itt, Hatvanban is. Elkötelezett tisztelet és köszönet illet mindenkit, kik dacolva a járvánnyal minden egyes nap végzik a dolgukat a hatvani közösség érdekében.

Köszönet a pedagógusoknak, akik ebben a hirtelen megváltozott helyzetben is gyermekeinkért dolgoznak. Köszönet az óvónőknek és dajkáknak, hogy nem engedték el a kicsik kezét.

Köszönet a takarítóknak, akik mindig csendben, szinte észrevétlenül végzik a munkájukat, most azonban rá kellett döbbennünk, hogy nélkülözhetetlenek.

Talán a legtöbb hatvaninak jól ismert igazság ez, de azért engedjék meg, hogy egy alapvető tényre ezúton is felhívjam a figyelmet: ezek a szakemberek a járvány előtt is életeket mentettek, rászorulókon segítettek, végezték a dolgukat kizárólag azért, hogy a hatvani lakosok élete, a mi életünk könnyebb és jobb minőségű lehessen.

Erősen hiszem ezért, hogy ezek a szakemberek minden nap, minden hónapban és minden évben (bármikor) a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemlik! A járvány ideje alatt éppen úgy, mint azt megelőzően, vagy ezt követően!

Mert Önök az igazi hősök! Önök, akik napról napra dolgoznak a hatvani közösségért! A koronavírus borzasztó világjárvány, de ennek köszönhetően talán rádöbbenhetünk: minden embernek jár a tisztelet!

A sors most egymás felé fordította a hatvani emberek arcát – vigyázzunk erre az érzésre és értsük meg fontosságát. E gondolat kíséretében szeretném újra (és újra) el nem múló tisztelettel megköszönni mindazoknak a munkáját, kik a hatvani közösségért dolgoznak e nehéz időkben is. Minden hatvani hálás Önöknek!

Horváth Richárd
polgármester
Hatvan