Hamvazószerdával vette kezdetét a nagyböjt időszaka, a húsvét előtti negyven napos előkészület, bűnbánat ideje. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés, a hitben való elmélyülés. A vallásos gyakorlat középpontjában ilyenkor a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll. – A böjt az Isten iránti szeretet és mélyebb önátadása. A lemondásnak azonban önmagában nézve kevés értelme van, célját csak akkor éri el, ha az pozitív tartalmat hordoz. Fontos megtanulni, hogy helyesen böjtöljünk és mindig legyen célja – emelte ki Koza József, prépost, plébános.
Magyar népszokások a böjthöz kapcsolódóan is alakultak. Deme Ágnes néprajzkutató elmondta, hogy általában egy régi paraszti háztartásban nagyon komolyan készültek a böjtre, ugyanis a Dél-Alföldön sok helyen külön edénykészletet használtak a farsangi és a böjti időszakban is. – Sok vidéken szokásban volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, s csak húsvétkor vették elő azokat. Húst és zsíros ételt nem ettek, külön edényben, olajjal vagy vajjal főztek. Az ételszentelés rituáléja is megfigyelhető volt, általában kenyeret és száraz élelmiszereket szenteltek. Sokan úgy gondolják, hogy a böjtöt nem csak a vallási meggyőződés, hanem az élettani szükségletek szempontjából is lehet értelmezni, ugyanis általában egy paraszti család tartós élelmiszereken húzta ki a telet, így ezután jól estek a növényi eredetű frissebb élelmiszerek – részletezte Deme Ágnes néprajzkutató.
Mindezek mellett nagyböjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. Nagyböjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni, illetve ilyenkor a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek.
Kezdőkép: archív
