A víz világnapját 1993 óta minden év március 22-én tartják, melyet az 1992-es Rio de Janeiróban rendezett nemzetközi Környezet és Fejlődés konferenciát követően az ENSZ kezdeményezett. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a – mindenki számára elérhető – tiszta víz fontosságára és az édesvízkészlet veszélyeztetettségére.

Az egyik legnagyobb problémát a tisztítás nélkül visszaengedett szennyvizek okozzák. A vízbe került ásványi anyagok, nehézfémsók súlyos ökológiai kockázatot jelentenek, a műtrágyaszármazékok, különösen a foszfátok pedig eutrofizációt, a vizek elalgásodását, megmérgeződését okozhatják. Magyarországon jelenleg 30% a tisztítás nélkül folyókba visszaengedett, vagy kiöntött szennyvíz aránya, de ez nem is számít olyan rossz értéknek más európai országok adataihoz képest. A szennyvíztelepen átlagosan napi 4000-5000 liter szennyvizet tisztítanak meg, mely Hatvanon kívül még nyolc környékbeli településről érkezik. A tisztított víz a Zagyvába folyik.

Heves megyében 1963-ban alakult a Heves Megyei Vízmű Vállalat, amelynek székhelye és meghatározója lett a nagy gyakorlati múlttal és sok üzemeltetési tapasztalattal rendelkező egri vízmű. Az akkori települések víz- és csatornaműveinek közvetlen üzemeltetése, mind számuk, mind területi megoszlásuk alapján három üzemegység létrehozását indokolták. Nemcsak a víz mennyisége, hanem a minősége is hatással van az emberi szervezetre, ez indokolja a rendelkezésre álló – viszonylag kevés – édesvízkészlet minőségének megóvását, javítását, fogyasztókhoz történő folyamatos eljuttatását, a képződő szennyvizek tisztítását. Ez az egyik fő feladata a vízi-közművek üzemeltetőjének. Az ivóvízgépháznak kevés feladatot kell ellátniuk a területen, hiszen a mélyfúrású kutakból nyert víz minősége nem igényli a tisztítást, így Hatvanban szűrési és tisztítási folyamatra nincs szükség.

A település városképét jellegzetesen befolyásoló hatvani víztornyot 1957-ben adták át. A 35 méter magas és 7 méter átmérőjű létesítmény a 3. számú főút mellett, a Radnóti téren kapott helyet. Belső elrendezése automatikus villamos üzemű szivattyúkból, víztartályokból, csőhálózatból, gépészeti berendezésekből, egy kis raktárból, szolgálati helyiségből és szűk lépcsősorból áll. Utoljára 2010-ben, az autóbusz pályaudvar költözésekor újították fel. /forrás: Hatvani Kalendárium 2017 – Demény-Dittel Lajos/

Míg az ember élelmiszer nélkül 4-6 hetet bír ki, víz nélkül csak néhány napot. A folyadékháztartás egyensúlyának fenntartásához szükséges víz mennyisége egyénenként változó, a környezeti feltételek függvénye. Egy ember napi vízigénye átlagosan 2-3 liter. Az ásványvizek piacán Magyarországon az elmúlt években igen nagy kereslet mutatkozott. A víz akkor tekinthető ásványvíznek, ha literenként 1000 mg oldott ásványi só van benne. Rendszeres fogyasztásuk a szervezet folyadék- és ásványisó-pótlását egyaránt szolgálja.

Természetes vizekben Hatvan sem szűkölködik. A Görbeéri-bányatavak a város határában terülnek el. A település közvetlen közelében található nagy kiterjedésű kavicsréteg bányászata során több tó keletkezett az elmúlt évtizedekben. A helyiek által csak „Sóderosként” hívott állóvizeket a horgászatot kedvelők mellett szívesen látogatják a természetbarátok és a kikapcsolódásra vágyó kirándulók is.

A Zagyva az Északi-Középhegység részét képező Karancs hegységben ered, a tengerszint felett mintegy 600 méter magasságban. A várost kettészelő vízfolyás a Mátra hegység vizeinek fő levezetője, teljes hossza a forrásától a torkolatáig 179 kilométer, teljes vízgyűjtő területe 5677 km2. Az elmúlt évben két alkalommal került sor árvízvédelmi készültségi fokozat elrendelésre.

A Hatvani Strandfürdő 1974-ben nyílt meg a közönség számára. A hatvanas években próbafúrások során akadtak a föld mélyében a hatvani gyógyvíz forrására. Hamarosan megkezdődött ennek a természeti kincsnek a kiaknázása, kezdetben egy kismedencével, mely az évek során fokozatosan tovább bővült. Napjainkban a fürdő területén négy medence található, melyek közül egy termálvizes, nátrium-hidrogén-karbonátos vize mozgásszervi panaszok gyógyítására alkalmas.

Kép és szöveg: Albert Péter