Október 31., november 1. és november 2. három nap, amik körül mindig van egy kis tévedés. Pedig egyszerű.  Október utolsó napjának estéje – melynek nincs magyar történeti előzménye és az angolszász kultúrához kötődik – halloween.  – A mai angol nyelv ’all hallow’s evening’ kifejezésnek feleltethető meg, melynek jelentése ’minden szentek estéje’. Mindenszentek előestéjéről van tehát szó, egy kelta eredetű ünnepről,  mikor a babonák szerint a szellemek, sőt akár boszorkányok és démonok is szabadon járnak. Az előbbiek ismeretében talán nem véletlen, hogy a Halloween szimbóluma egy vicsorgó töklámpás – magyarázza Deme Ágnes néprajzkutató.

Nálunk hagyománya november elsejének van, ami mindenszentek napja. Ez pedig nem a szomorúságról, épp ellenkezőleg, az örömről szól. Farkas László plébános a Hatvan TV Kommentár című műsorában leszögezte: ez a mennyország ünnepe, ilyenkor a szenteket ünnepeljük és azokat köszöntjük, akik már a mennyországban vannak.

Halottak napja, november másodika pedig a tisztuló egyház ünnepe, egy könyörgő, engesztelő nap. Ilyenkor gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteikért és imádkozunk értük. Mint azt Farkas László mondta: Ez az Isten irgalmasságáról szól, hogy ad nekünk esélyt arra, hogy a bűnöktől sebzett élet után korrigáljunk.

A néphagyományok sokkal nagyobb arányban kötődnek a halottak napjához, mint a Mindenszentekhez. A régi paraszti társadalmakban ez a nap különös jelentőséggel bírt, a babonák, szokáscselekvések pedig nem is kizárólag erre a napra korlátozódtak. Őseink a halottak hetét ismerték, november első hetében járták a temetőket, elevenítették fel az elhunyt hozzátartozók emlékét. A hiedelem szerint a sírok díszítésére azért van szükség, hogy a november másodikán szabadon járó lelkek visszamenjenek a sírjukba, kívánatos lakásnak tartsák azt. Ugyanezért gyújtanak gyertyákat, mécseseket is a síron – ennek fénye mutatja a hazavezető utat a visszajáró lelkeknek. Itt megmutatkozik a régi parasztság azon szemlélete, miszerint – bármennyire tisztelték, szerették is az elhunytat – alapvetően féltek a halottól, igyekeztek a sírjában tartani.

Deme Ágnes kitért rá: úgy tartották, a halott régi házát is meglátogathatja, ezért gyakran terítettek is számára, hogy mindenképpen elégedett legyen. Máshol az egész lakóházat kivilágították, hogy a visszajáró léleknek legyen alkalma körülnézni.

Kifejezetten halottak hetére sütötték a mindenszentek kalácsát, vagy kolduskalácsot. Az étel elkészítése alapvetően a Dél-Alföldön jellemző, de északabbra is találunk rá példát. Üres, fehér kalácsról van szó, melyet magukkal vittek a temetőbe, kifelé menet pedig alamizsnaként a kapuban várakozó koldusoknak adták. Cserébe a megajándékozott imádkozik a család halottaiért, a koldusok könyörgését pedig igen foganatosnak tartották.

A néprajzkutató elmondta: mint annyi ünnephez, jeles naphoz, Mindenszentekhez és halottak napjához is kötődnek tilalmak. A legfontosabb a munka tilalma, halottak hetében nem szabad komoly munkát végezni, mert az megzavarná a holtak nyugalmát. Tilos például mosni, mert akkor az elhunyt is „vízben állna”, a tiszta ruha pedig megsárgulna. Meszelni is tilos, különben a férgek ellepnék a házat.  – Látható tehát, hogy ha halottak napján valaki a kötelező nyugalom helyett aktív cselekvést végez, tettei a visszájukra fordulnak. A mosás végeredménye nem tiszta ruha lesz, hanem éppen csúf, megsárgult holmi, meszelés után pedig a tisztaság helyett elszaporodnak a kártevők. Tilalom kötődik a síron meggyújtott gyertyához is: nem szabad azt egy másik sírra helyezni, mert akkor a gyertya eredeti „gazdájának” bűnei is átszállnának a másik sírban pihenőre. Ugyanígy tilos a síron nyíló virág letépése, mert „azért a halott visszajön” – részletezte Deme Ágnes.

Mivel jó egy hétig szinte minden a halottak körül forgott, érthető, hogy a megemlékezők megpróbáltak saját halálukra is jósolni. Szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt a szokás, miszerint este az egész család gyertyát gyújtott, és akié először leégett, az elképzelések szerint az halt meg először. Egy másik hiedelem szerint, ha halottak napja esős volt, a következő évben sok felnőtt halottra kellett számítani.