A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján a Trianon téren gyűltek össze a hatvaniak a Nemzeti Összetartozás Napján. – Van-e a magyarnak vajon fájóbb sebe annál, amelyet 1920. június 4-én vágtak a nemzet testén az Antant hatalmak a békeszerződés aláíratásával? Van-e még mélyebben a nemzettestünk eleven húsába vágó pusztító esemény, amely olyan traumát okozott volna, mint a trianoni békediktátum? 100 esztendő telt el immár azóta, de a magyar lelket az akkor okozott seb azóta is el nem múló fájdalommal üli meg. Mert a sebek – még ha beforrnak is, örök nyomot hagynak – kezdte beszédét Horváth Richárd.

A trianoni békediktátum igazságtalansága kísért bennünket, s érezzük csontjainkban: nem hazánk játszotta a főszerepet ebben a háborúban, mégis, a magyarságot sújtották leginkább a Párizs környéki békék feltételei. Ez az igazságtalanság valami másnak szólt. Talán a magyarok örök és el nem múló szabadságvágyának. Talán szakrális nemzeti múltunknak. Talán annak, hogy a magyar nemesség sohasem egy uralkodónak, hanem a Szent Koronának, azaz minden magyarnak tartozik hűséggel. Száz és száz elméletet gyártottak már arról, hogy vajon miért is félt Európa és a világ ennyire a magyar királyságtól, hogy ilyen vandál módon szabdalták szét területét, értékeit, népét. A bizonyítható igazságot talán sosem fogjuk megtudni ezzel kapcsolatban. Tudhatjuk viszont, hogy nemzetünk értékeit, magyarságunkat, hitünket és egyéniségünket meg kell őriznünk, ha azt szeretnénk, hogy a magyarság az elkövetkezendő évszázadokban is megmaradhasson – fogalmazott a polgármester.

Ahogy azt a városvezető mondta: hiszem, ha megtartjuk azt az erőt és büszke magyarságtudatot, amellyel kitartottunk hazánk mellett az elmúlt 100 évben is, Magyarország még sok száz vagy ezer évig élni fog. És mi emelt fővel mondhatjuk majd továbbra is a világban: magyar vagyok. Ebben minden magyar polgárnak és közösségnek felelőssége van. Az összetartás, az egymás iránti tisztelet és a szabadságtudatunk olyan örök érvényű értékek, amelyek nem hagyják megroppantani nemzetünket. Mi hatvaniak hétköznapjainkban is bizonyítjuk ezt. Az elmúlt hetek vészterhes időszakában is egységet mutattunk. A történelem újabb kihívására mi összefogással feleltünk. Fegyelmezetten betartottuk az óvintézkedéseket és a hatvaniak azt üzenték egymásnak, hogy ebben a városban mindenki számít, vigyázunk egymásra.

Nemzetünk összetartozását éppen azon a napon ünnepeljük, mikor a történelem szétszakította azt. Azokat az értékeket éltetjük ma, melyek kiállták a történelem próbáját, melyek azzá tettek minket, kik ma vagyunk. Azokat az értékeket, melyek nem szétszakítottak, hanem, ha lehet még inkább összekovácsoltak minket. Azokat az értékeket, melyek megnyitják szívünket és szeretettel töltik meg azt. Azokat az értékeket, melyek megtisztítják lelkünket a gyűlölettől, a félelemtől, a más emberek felé megnyilvánuló ártó szándéktól, s helyükre elfogadást, toleranciát, kedvességet és segítőkészséget ültetnek. Óvjuk, vigyázzuk és becsüljük meg ezt, mert csak így lehet dicső és boldog jövőnk! A következő legalább száz esztendő pedig legyen az őszinte elfogadás, az értő együttműködés, a felvilágosult összefogás, tiszta megbecsülés és az igazságosság időszaka! Isten áldja Magyarországot, Isten áldja határon túli barátainkat, Isten áldja a hatvaniakat! – zárta gondolatait a polgármester.

Az ünnepségen félárbocra eresztették az országzászlót, ezzel tisztelegtek az elcsatolt országrészek előtt. Az eseményen Köles Éva népi énekművész is fellépett. A megemlékezés pedig koszorúzással ért véget. A város templomai 16.30-kor harangozni kezdtek annak jeléül, hogy ebben az időpontban írták alá a szerződést.

Fotó: Albert Péter