Nagy Zoltán, a gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolában szakácsként végzett 1996-ban. Egyik gyakorlatáról hazaérve a televízióban látta a királyi „trónért” küzdő séfeket, amikor elhatározta, egyszer ő is elindul majd ezen a versenyen. Majd alig tizenkilenc évesen, két hatvani kuktájával nevezett is az első megmérettetésükre.

Mátyás korabeli ételeket kellett készíteni, XIV-XV. századból való receptek alapján. – Mindez rengeteg kutatómunkával járt, ugyanis csupán négy-öt recept maradt ebből a korból – mondta Nagy Zoltán, majd pontosított: alapanyagok felsorolásai voltak ezek inkább, mint konkrét receptek. Készítettek itt: töltött fácánt, egészben sült őzgerincet, töltött malacot, hajdinával töltött fürjet. Az ételek igazán színes skálája mutatkozott itt a szlovákok, horvátok, románok főztjéből – emlékezett vissza a főszakács. A verseny komoly anyagi áldozatokkal járt; a korabeli tálakat kerámiások, fatálasok, a nyársakat kovácsmester készítette, még egyen kötényeket is gyártattak. Több éven keresztül, összesen öt alkalommal mérték össze főzőtudásukat a résztvevőkkel, ahol voltak olimpiai zöldségfaragók és elit szállodák főszakácsai is. – Nem volt kamionom, hűtőm, tucatnyi segédem, csak egy kis autóm, utánfutóval és három segéddel. Kicsik voltunk ehhez a versengéshez – emlékezett vissza Nagy Zoltán. Aztán az ötödik versenyükön, 2001-ben megnyerték a Királyi Főszakácsnak járó elismerést. – A felkínált lakomát nem próbáltuk el egyszer sem otthon, ott először készítettük el, élesben – hangsúlyozta a díj tulajdonosa, akit még trónra is ültettek és ősi szokás szerint felemelték a királyi székkel, majd úgy vitték körbe, mint egy viadalt nyert uralkodót. Néhány évvel később mesterszakács vizsgáját is letette 2007-ben.

Megannyi program köthető még Nagy Zoltán nevéhez: a hatvani főzőversenyek – amelyek még a könyvtár udvarából indultak –, a városi és határon túli főzőműsorok. Utóbbi következménye az is, hogy 2014-ben az Erdélyi Magyar Fehérasztal Lovagrend nagykövetévé választották, ünnepélyesen lovaggá ütötték. Ez a cím azt jelenti, másodmagával kell képviselnie a programokon a lovagrendet. Nagy Zoltán sok időt töltött Erdélyben, ahol még főzőműsort is vezetett. – A jó puliszka receptjét és a bárány megsütését Erdélyben tanultam meg, de a pityókás kenyér és a valódi erdélyi rétes elkészítését még szeretném elsajátítani – részletezte a még mindig tanulni vágyó szakács.

Jelenleg az egri Eszterházy Károly Egyetemen a Turizmus Tanszék mesteroktatójaként tanít, azelőtt Gyöngyösön a keriben, majd a KRF-en tartott órákat. Elmondása szerint, a fiatalok nagyon fogékonyak és szeretné, hogy aki a kezei közül kikerül, kreatív szakács legyen. Véleménye szerint ugyanis a magyar éttermekből hiányzik az izgalom. Míg Franciaországban nincs a’la carte étlap – elmennek a piacra, megnézik mi kapható, majd ennek tükrében állítják össze az aznapi menüt –, addig ez Magyarországon nem jellemző. – Érdemes lenne itt is bevezetni az éttermekbe a négy évszakos étlapot, amely az éppen szezonális zöldségekből, gyümölcsökből tevődik össze – fogalmazott Nagy Zoltán. Úgy véli, a legtöbb étteremben évek óta ugyanazok az ételek szerepelnek a kínálatban. A szakácsok nincsenek rákényszerítve, hogy gondolkodjanak. Innen jött az ötlet, hogy megalkossa gyöngyösi tanonckonyháját, ahol különféle konyhakultúrák fortélyait sajátíthatják el az érdeklődők, az amatőröktől egészen a profi szakácsokig. – A gasztronómia összekovácsolja az embereket, asztalhoz ülteti a társaságokat, buli hangulatot teremt akár egy szalonnasütéssel is – summázta az estét a királyi főszakács.

A Hatvani Portrék ezen részét is zenei aláfestés és prózák színesítették. Olyan előadók szerepeltek, akik Nagy Zoltán életpályájához valamilyen módon hozzátettek az évek alatt.

 

Fotó: Albert Péter