Kétezer év egyházzenei hagyománya, a kora középkortól a barokkon át, és napjaink kortárs zenéi – ilyen dallamok csendültek fel a Hatvani Szent Adalbert Római Katolikus Templomban. A Sokszínű zenék minden időkből elnevezésű hangverseny a Corelli-60 Alapítvány szervezésében valósult meg, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének hallgatói és tanárai adtak elő.
Szendrei Dávid Péter, a Zeneakadémia egyik hallgatója nyolcévesen kezdett zongorázni, sokat gyakorol egy-egy ilyen koncert előtt. – 2021-ben jelentkeztem ide az Egyházzene Tanszakra, és azért ide, mert itt Hatvanban evangélikus gyülekezetben kántorizálok. Most énekelni és orgonálni is fogok a koncerten – mondta.
Máté Gábor pedig Turán kántorizál, több mint két éve végzi az ottani egyházzenei szolgálatot, úgy fogalmazott, mindig közel állt hozzá a zene. – Azóta éneklek, mióta az eszemet tudom, csak különböző szinteken. A gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban egyházzene szakára jártam, igazából ott fogott meg az egyházzene, emiatt jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ezt tanulom ott is – foglalta össze.
Rajk Judit énekművész, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszék tanára elmondta: énekhangon, egyszólamban megszólaló kíséret nélküli, vagy hangszerkíséretes énekek, kis kórusos kamaraművek, barokk kantátaáriák és orgonadarabok alkotják a koncert műsorát. – A tavalyi évhez hasonlóan idén is bemutatjuk, hogy miből készültek a hallgatók ebben az évben, a korabarokk liturgikus énekórákon, az orgonaórákon. Külön öröm egyrészt, hogy van két helyi hallgatóm, másrészt a koncertre idén más tanszakok hallgatói is csatlakoztak, egy fagottos és egy brácsás lány, aki Erasmus-szal érkezett Írországból a Zeneakadémiára, úgyhogy most nagyon színes a társaság – részletezte.
Az eseményen felcsendültek Istennek hálát mondó, örvendező vagy könyörgő imák több nyelven, latinul, németül és magyarul. A koncerten a Zeneakadémia két tanára és kilenc hallgatója szólaltatta meg az egyházi énekeket, melyen hallhatók voltak a többi között Johann Sebastian Bach, Szécsi Lőrinc és Max Reger darabjai is.
Fotó: Rozgonyi Dezső
