„Többen kérdezhetnénk, mit ünneplünk a mai napon, hogyan alakult ki ez az ünnep? Mindenszentek ünnepén a megdicsőült egyház tagjaira emlékezünk, azokra a szentekre és vértanúkra, akik már eljutottak Isten országába.

Mindenszentek napja visszanyúlik a pogány római mindennapokra, amikor a rómaiak a hőseiket istenként tisztelték, külön ünnepeket rendeltek el számukra. Marcus Agrippa i.e. 27-ben építtette a Pantheont, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak. A Pantheont aztán Rómában 610-ben keresztény templommá alakították, és IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Innen ered a mindenszentek napja. November elseje egyetemes ünneppé IV. Gergely pápasága alatt vált.

De kik a szentek? Nem különleges emberek, ők ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi, ugyanakkor ők már eljutottak a mennyei dicsőségbe, az Isten országába. Hisszük és reméljük, hogy közbenjárnak értünk, akik még itt a Földön próbálunk érdemeket szerezni. Ők azok, akiket Jézus boldognak mond. De ki az, aki boldog?

Ma, amikor annyira szeretnénk a világban sikereket elérni, szeretnénk gazdaggá válni, a munkahelyünkön megfelelni, szeretnénk különböző értékeket elsajátítani, amikor annyi jó körülvesz bennünket, és valahogy mégsem boldogítanak minket. Annyi mindent felkínál a világ számunkra, mégsem érezzük magunkat boldognak. Pontosan azért ,mert a tárgyak, az anyagvilág sohasem ad boldogságot, ezekkel csupán pillanatnyi sikerélményt élhetünk át. Az igazi boldogságot valaki adhatja, és ez a valaki számunkra maga Jézus.

Jézus az első boldog mondásában ezt hangsúlyozza: boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Leginkább most erről az egy boldogságról elmélkedjünk egy kicsit, mit is jelent ez, hogy lehet boldog az, aki lélekben szegény? Hogy lehet boldog az, aki szegény? Itt a Szentírás, és Jézusnak a gondolkodása is, nem feltétlenül azt a személyt mondja boldognak, aki anyagilag, a mi értelmezésünk szerint nem annyira tehetős, vagy teljes mértékben szegény. A lélekben szegény kifejezés a Biblia sajátos nyelvezetén alapul, a lélekben szegény az, akinek ebben az életben az egyetlen és megfizethetetlen értéke maga Isten. Amikor eljutunk addig, hogy semmi sem értékes számunkra, csak egyedül Isten, akkor éljük át igazán az emberi életünknek a rejtélyét, a mélységeit és azt, hogy valóban mi vagyunk a leggazdagabbak, mert nem kötődünk semmihez és senkihez, tudunk nélkülözni bármit az életünkben. Igazából ez az igazi boldogság, amikor nem szorulok rá semmi másra, senkinek a segítségére, mert tudom azt, hogy egyedül az Isten, egyedül ő az, aki az én legfőbb gazdagságom.

A mai napon, amikor a mindenszentekről megemlékezünk, és követendő példaként állítjuk magunk elé az ő életüket, akkor gyakorlatilag azokról a személyekről emlékezünk meg, akik így tudtak élni, akiknek az egyedüli boldogságuk, az egyedüli értékük maga Isten volt és Isten országa, akik mindent hátra tudtak hagyni, mindenről le tudtak mondani, csak azért, hogy a legdrágábbat, a legértékesebbet elnyerjék.

Kérjük mindenszenteknek a közbenjárását, segítségét, az ő jó példájukat, hogy mi is megpróbáljuk ebben az életünkben, a mindennapjainkban fellelni a legnagyobb értéket, amely egyedül az Isten lehet.”

Krizsán Zoltán atya