Klubtársukat, Danyi Tibornét köszöntötték kilencvenedik születésnapja alkalmából a Liszt Ferenc Nyugdíjas Klubban kedd délután. Danyi Tiborné – vagy ahogyan barátai szólítják – Etuka 1927. június 8-án született Budapesten. A sors nem volt kegyes hozzá: tíz évesen elveszítette édesanyját, később pedig édesapja a háború áldozatává vált. Egy háromnaposnak ígért munkának köszönhetően tizenhat évet töltött egy moszkvai lágerben, ahonnan 1961-ben tért haza. Az ünnepelt elmondta: bár viszontagságos élete volt, arra büszke, hogy mindig kitartott és talpon maradt a legnehezebb időszakokban is. – Amióta az eszem tudtam, dolgoztam. Elsősorban tolmács voltam a laktanyában, aztán a Városgondnoksághoz kerültem és onnan mentem nyugdíjba. A szabadidőmben sem pihentem túl sokat. Gombokat varrtam és válogattam – taglalta Etuka néni.
Fiatalabb korában pedig tagja volt a Liszt Ferenc Nyugdíjas Klubnak, a legtöbb rendezvényükön ott volt és a kirándulásokon is szívesen részt vett. A barátok melegszívű, dolgos, segítőkész embernek ismerik, akit mindenki örömmel fogadott. Mint mondta: számára ők jelentik a családot. Születésnapját pedig nem is tölthette volna másokkal, mint a klubtagokkal, akik versekkel és néhány ajándékkal készültek az ünnepeltnek. A helyszínen, Lestyán Balázs alpolgármester virágcsokorral kedveskedett a jubileumi évforduló alkalmából.
Horváth Richárd polgármester otthonában is köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából Danyi Tibornét. A találkozáskor kiderült, Etuka néni emlékszik gyermekként Horváth Richárdra. Közösen nosztalgiáztak az elmúlt évtizedek emlékeiről. Az ünnepelt elárulta, hogy a mai napig társadalmi életet él, a nyugdíjas klubbal színházba jár. – Szinte mindig mozgásban vagyok – osztotta meg a hosszú élet titkát.
