Aradon, 1849. október 6-án kivégezték a szabadságharc 13 tábornokát. Róluk és minden az 1848-49-es forradalomban vértanú halált halt hősről emlékezünk meg október 6-án. Hatvanban a szabadságharc hatvani csatájában elesett honvédek emlékművénél rótták le tiszteletüket az emlékezők. Horváth Richárd polgármester beszédében azt mondta: vannak olyan tettek és cselekedetek, amelyek csak a késői utókor szemében nyernek igazolást, a maga korában értetlenséget, olykor ellenállást váltanak ki. Ilyen lépés volt 1867-ben Deák Ferenc tette és cselekedete: a Habsburgokkal való kiegyezés. A maga korában sokak szemében egyenesen árulás, az utókor számára azonban az ország felemelkedésének kezdete.
A városvezető kitért arra, hogy Rátót legendáriuma szerint Deák az 1860-as években 13 tölgyfát ültetett az aradi vértanúk emlékezetére. A tölgyeket pedig, melyekkel Deák állított emléket, erős, élettel teli fákká nevelte az idő. Hiába telt el másfél évszázadnyi idő ültetésük óta, sok közülük ma is él. Ezek a fák dús lombkoronájukkal ma is éppoly büszkén kapaszkodnak az égbe, mint ahogy erős és mély gyökérzetükkel kapaszkodnak kiszakíthatatlanul az anyaföldbe. Ahogy az aradi 13-ak is kiszakíthatatlanok emlékezetünkből. Deák Ferenc a rátóti tizenhárom tölgyfa elültetésével azt üzente kortársainak, hogy bármilyen nehéz is, de a gyásznak előbb utóbb az élet felé kell fordulnia. A haza bölcsének nagy műve, a kiegyezés is ebből a gondolatból született.
Deák Ferenc tetteit felidézve Horváth Richárd rámutatott: volt olyan idő is, mikor a politika az érzelmeken is túl tudott lépni, – nem feledve ugyan a történteket, nem megbocsátva a megbocsáthatatlant – annak az ismeretében és érdekében, hogy lehetőséget teremtsen a haza fejlődésének. Mert miről is szólt ez a vértanúságban gyökerező kiegyezés? ’48-as eszméink feladásáról? Az aradi vértanúk megtagadásáról? A császári udvar előtti meghátrálásról? Ellenkezőleg. A kiegyezés során mi, magyarok lépésről lépésre visszahódítottunk mindent, amit Világoson, Aradon vagy Pest-Budán 1849-ben eltiportak. Életté és valósággá vált mindaz, ami 1849 októberében a 13 tábornok aradi kivégzésével végleg elveszni látszott. A kiegyezés műve így adta vissza nekünk, magyaroknak 1848-at. Teljes fényében, teljes méltóságában. A kiegyezést követő évtizedek országunk soha nem látott gazdasági és kulturális felvirágzását eredményezték. Az aradi 13-ak mártírhalála, Batthyány és ’48 valamennyi hősének vértanúsága ebben a kiegyezés utáni egyedülálló felemelkedésben nyeri el értelmét. Abban, hogy nemcsak az a kérdés, igazunk van-e, hanem az is, hogy az igazságból mennyit vagyunk képesek elfogadtatni a bennünket körülvevő világgal. Abban, hogy nem önfeladást jelent a gyászt életerővé, a csatavesztés tanulságait győzelemmé formálni – jelentette ki a polgármester.
Az aradi vértanúknak a Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskola tanulói állítottak emléket. Az ünnepség végén a pártok, állami intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a hős honvédek emlékművénél.
