A tűzoltósághoz nem fűzték sem rokoni, sem baráti szálak, így első élménye az, hogy általános iskolásként egy országos versenyen vett részt Zánkán a Boldogi Önkéntes Tűzoltó Egyesület ifjúsági csapatának tagjaként. Innen eredeztethető a tűzoltói hivatás iránti kötődése és szeretete.

Mint mondta, bőven adódott szerencsés fordulat az életében, a legszerencsésebb azonban nemcsak a szakmai pályafutását alapozta meg, hanem a magánéletét is. Felsőfokú tanulmányait Moszkvában végezte, ahol amellett, hogy magas szintű oktatásban és képzésben részesült, a párjával is megismerkedett, „akivel összekötött a sors és két remek fiút neveltünk fel együtt”. Tanulmányait befejezve 1992-ben okleveles tűzbiztonság-technikai mérnökként tért haza, majd a hatvani tűzoltóságon alparancsnok lett, és a gyakorlatban is megismerkedett a szolgálati csoport vezetésével.

Két olyan fontos és veszélyes káresetet idézett fel, amelyeknél a tűzoltást ő irányította. 2014-ben egy bányaüzem több emelet magas meddőhányógépének szállító szalagjai, elektromoselosztó-központja, valamint kábelek égtek. A másik eset 2018-ban történt, amikor Abasáron három különálló családi ház melléképületei égtek, a melléképületekben összesen huszonegy gázpalackot tároltak. Mindkét eset óriási körültekintést igényelt, komoly kihívással nézett szembe az ott dolgozó állomány. Az épülettűznél négy palack felrobbant, de senki nem sérült meg.

Ezután arról beszélt, mit tekintett munkája során a legfontosabbnak. Az volt a célja, hogy minél hatékonyabban végezzék a munkájukat, de legalább ennyire szívügye volt a beavatkozó állomány munka- és elhelyezési körülményeinek javítása. Ezt a hatvani tűzoltóságon leginkább a 2001-től betöltött parancsnoki pozícióban tudta elérni: pályázatok segítségével fejlesztették az eszköz- és gépjárműparkot, önkormányzati támogatással felújították, korszerűsítették az épületet és a körleteket. Mindemellett parancsnokként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolájában kutatásokat végzett abban a témában, miként lehet „a tűzoltók mindennapos eszközévé tenni a pozitív nyomású ventilációt” – mondta dr. Zólyomi Géza. (A tűzoltás során fontos a hő és a füst elvezetése, a szellőztetés biztosítása, ez utóbbi hatékonyságát pedig pozitív nyomású ventiláció alkalmazásával lehet növelni. A szerk.)

2012-ben kinevezték Gyöngyösre kirendeltségvezetőnek, aktív szolgálata végéig itt dolgozott. Részt vett az új, gyöngyösi tűzoltólaktanya helyszínének kiválasztásában, a projekt szakmai kidolgozásában, a műszaki javaslatok véleményezésében, a kivitelezési folyamatokban, továbbá az átadás-átvételi eljárásokban. Az épület 2021-es átadásával hosszú távra megoldódott az állomány és a technikai eszközök korszerű elhelyezése. A kivitelezési időszak kellős közepén, a Covid-19 világjárvány idején pedig öt hónapon keresztül kórházparancsnoki feladatot is ellátott az Egri Markhot Ferenc Kórházban.

Soha nem szakadt el a tudomány és az oktatás területétől, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen is óraadó tanárként segítette a tudományos tevékenységet. Harmincnégy tudományos publikáció kötődik a nevéhez, amelyek nemcsak hazai, hanem nemzetközi szakfolyóiratokban is megjelentek. Szakmai bizottsági tagként részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon, amelyeken újra és újra megbizonyosodott a szakmai utánpótlás kreativitásáról és rátermettségéről. Számos alkalommal volt bírálóbizottsági tag doktori értekezések nyilvános vitáján, és opponensként is segítette az érintett egyetemen folyó tudományos munkát – összegezte röviden tudományos tevékenységét az ezredes.

Zólyomi Géza munkásságát többször is elismerték: 2009-ben tűzoltósági főtanácsosi címet kapott, 2010-ben Bolyai János Hadmérnöki Díjat vett át, 2019-ben címzetes egyetemi docens lett, 2025-ben pedig belügyminiszteri emléktárgyat vehetett át.

Évek óta heti két-három alkalommal úszik vagy bringázik. Immár felnőtt fiaival és unokájával a Mátra erdeit járja, akikkel ezentúl több időt tud együtt tölteni.

„Semmit sem csinálnék másképp, meggyőződésem, hogy jó döntéseket hoztam, és a szerencse is a legtöbbször mellém állt” – fejezte be a történetét a tűzoltó ezredes.

Cikk: Nagy Csaba tűzoltó százados

Fotó: Dr. Zólyomi Géza archív fotó