Egy-egy szál virággal, vagy koszorúval búcsúztak el a 95 éves korában elhunyt őrkanonoktól szerda délelőtt a váci székesegyházban. Hatvanból is sokan érkeztek a szertartásra, amit Beer Miklós mutatott be. A megyéspüspök felidézte, mikor fiatal volt, Pálos Frigyes bátorította, segítette, tanította őket. – Hatvan éve már, hogy a váci gimnáziumban találkoztunk. Fiatal kis káplán volt, akit rögtön a szívünkbe zártunk. Sokan vagyunk itt a tanítványai közül. Rajta keresztül tapasztaltuk meg az Úristen iránt való lelkesedésnek, odaadásnak lángoló szeretetét. Számára Isten háza volt a legfontosabb – mondta el Beer Miklós.
A búcsúzáson Horváth Richárd polgármester arról beszélt: Pálos Frigyes nemcsak gyűjtője volt az isteni kegyelemnek, hanem szórója is az ég kegyelmi ajándékainak. Brilliáns képességű szónokként, sokak lelkét ébresztette fel és fordította új élet irányába. Méltán érdemelte ki a város díszpolgára címét. – A 72 papi esztendőből 34 évet Hatvanban szolgált, olyan történelmi időkben, mint a legsötétebb Rákosi diktatúra, vagy éppen a Kádár korszak már valamelyest konszolidáltabb, de a hívő keresztényi lelkeket továbbra is az ateizmus ideológiai béklyójába vert rendszerében. Ha valamiről bizonyságot tehetek e ravatal mellett, akkor erről a várost szerető, a rosszat is javunkra fordító szolgálatról tudok vallást tenni. Tudományos munkák, könyvek, kulturális és szakrális épített örökségek, felújított templomok őrzik emlékét az emberi szívekben és a tárgyi valóságban egyaránt – fogalmazott a hatvani városvezető.
Pálos Frigyes Terecskén is sokáig szolgált, Meló Martina, a település polgármestere azt emelte ki, hogy az őrkanonok haláláig szívügyének tekintette a falu templomának sorsát, sokat tett annak fejlődéséért. Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető kormányfőtanácsosa úgy fogalmazott: ritka az olyan bölcs ember, mint amilyen Pálos Frigyes volt. A szertatás végén a koporsót átvitték a kanonoki kriptába, itt szűk körben vettek végső búcsút tőle és helyezték örök nyugalomra.
