Világéletemben kritikus szemmel néztem városom költségvetését, mint minden hatvani, ugyanis 2015-ig minden év tele volt instabil elképzelésekkel, hangzatos ígéretekkel, és olyan kijelentésekkel, amelyeket még szerintem azok sem tudtak, hogy hogyan kivitelezhetőek, akik kitalálták. A korábbi városvezetések kivétel nélkül az opportunizmus renyhe csapdájában voltak: arra koncentráltak, amivel kiszolgálhatták gazdasági és más érdekcsoportok érdekeit (mással legalábbis nem tudom magyarázni a pénzpocsékoló, felelőtlen gondolkodás időszakát). Azt sohasem éreztem, hogy valakinek is eszébe jutott volna átgondolni, hogy milyen stratégia mentén leszünk képesek Hatvanban végre valódi szabadságot és vonzó vállalkozói környezetet teremteni úgy, hogy közben a lakosok életminőségét is folyamatosan fejlesztjük.

Érthető persze a hatvaniak kritikus szeme, hiszen mindenkinek más és más fontos, mást és mást helyezne előre a képzelt fontossági sorrendben. Van, aki helikopter leszállót szeretne, van, aki ingyen kenyeret, s van, aki új szoborparkot. Polgármester legyen a talpán, aki képes a sok igény között fellelni a helyes utat. Ehhez ugyanis az kell, hogy szakmailag felmérje a helyzetet, majd egy olyan jövőképet fogalmazzon meg, amely valóban a legtöbb hatvani életét jobbá teheti, valamint bevezeti a várost a 21. századba. Magyarán: stratégiai és szakmai megközelítés az, ami kell!

Nekem személy szerint nagy öröm volt az idei költségvetésben, hogy folytatja a tavaly megkezdett utat és nem értelmetlen látszatberuházások listáznak a tervekben, hanem csupa olyasmi, amire minden szomszédom, minden általam ismert hatvani csak csettint a nyelvével. Hiába, a tavalyi „alapozó” költségvetés valóban képes volt arra, hogy konszolidálja a pénzügyi helyzetet, így már nagyobb a mozgástere a városvezetésnek – mondhatjuk: megteremtette a lehetőségét az ideinek. A 2016-os terveken már látszik, hogy Hatvan gazdaságilag szabad lett: saját erőből képes minden fontos szolgáltatást fenntartani (sőt, fejleszteni), egyetlen forint hitel nélkül! Minden klassz dolog folytatódik, javul: muskátli és burgonyaosztás, szociális kártya, események, támogatások, stb. Gyerekes szülőként pedig külön öröm a gyermekmedence a városi strandon. Mikor gyermekeimnek meséltem erről, alig fértek a bőrükbe, s csak ennyit mondtak: „Apu, de akkor meg kell ígérned, hogy minden héten megyünk!”

Vajon hány önkormányzat mondhatja el magáról, hogy önállóan megáll a lábán? Élek a gyanúperrel, hogy alig vagyunk páran. Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem nagy büszkeség, hogy kis városom gazdaságilag szabad lett végre. Ebben nagy szerepe volt a mostani polgármesternek, aki valóban vonzó befektetési környezetté tudta változtatni Hatvant. Nem könnyű úgy eredményesnek lenni, hogy a korábbi vezetők felelőtlen hibái és az ártó szándék súlya rátelepszik a jóakarat táplálta lendületre. Sokan mosolyogtak mutogatva, miután lehullott az álarcuk – olyanok is, akiktől én nem vártam – hogy a korábbi vezetés által megörökölt, már a tervezéskor elrontott projektek majd jól csődbe viszik Hatvant. Jelentem, lebecsülték a települést és a vezetését is! Emelt fővel zárta le a város ezeket a projekteket: a ránk kiszabott visszafizetési kötelezettséget azonnal és hiánytalanul voltunk képesek rendezni. Ehhez sem kellett hitelt felvennünk!

Ez a pénzügyi, gazdasági függetlenség, szabadság az, amire vártam. Nem beszélve arról, hogy végre elkezdődik a belső úthálózat felújítása! Végre a járdákkal is foglalkozhatunk! Végre olyan saját erős beruházásokban is gondolkodhatunk, mint a könyvtár sorsának rendezése. Végre a civil szervezetekkel is érdemben működünk együtt, s a költségvetésben szereplő közel 100 milliós támogatás mellett az önkormányzat valódi együttműködést alakított ki velük. Nagyon fontos ez, hiszen a civilek az emberközpontú, szabad Hatvan megteremtésében a legfontosabb partnerei lehetnek a városnak.

Akárhogy is, végre érzem, hogy a helyes úton járunk. Független, szabad városban független, szabad emberek lehetünk. Stabil és kiszámítható környezet várható az idén, így most már tényleg csak rajtunk múlik, hogy – ahogy Horváth mondani szokta – megvalósítjuk-e álmainkat, terveinket.

Már csak annyit kérek, hogy ne térjünk le erről az útról! Legyenek a hatvani polgárok továbbra is a legfontosabbak a városvezetésnek. Bátorságot és kitartást remélek tőlük ahhoz, hogy az egy éve elindult folyamatot végig is viszik!

kezdőkép forrása:google.hu