A tárlat különlegessége, hogy egyszerre három művésznő munkáit mutatja be, különböző stílusokban. Az eseményt, a KASZÓ Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Galamb Gábor elmondta, hogy az állami erdőkezelő cég vezetőjeként fontosnak tarja a természet élővilágát bemutató művészek támogatását. Így, azoknak is lehetőségük nyílik a vadakat közelebbről látni, akik nem jutnak el az erdőbe. – Ha valakinek nincs erre lehetősége, hogy oda eljusson, akkor ez egy remek alkalom, hogy lássa az állatokat. A mai kiállítás három alkotója mind kiváló művész, akik úgy tudják átadni a nézőknek az erdő és a mező állatvilágát, ahogy az a természetben megtalálható – mondta.

Prihoda Judit, festő – és grafikusművész 12 éves korától kezdte el a professzionális szabadkézi rajzot és festészetet tanulni. Egyetemi tanulmányai után megannyi kiállítása volt. A többi között Dél-Afrikában is járt már, tanulmányúton. Az alkotásai között karikatúrákat is szívesen készít. – Valójában egy kicsit antropomorfizálom a szereplőket, tehát emberi tulajdonságokkal is felruházom az állatokat. Például a szarvasbikáknál szkanderezés látható, ami egy kicsit elmossa a határokat az állatok és az ember között. Azt mutatja be, ahogy időnként egymásnak feszülnek a férfiak. Ez viselkedés az emberekre is jellemző, és az állatvilágban is megtalálható -részletezte a művész.

Valaczkai Erzsébet festő – és grafikusművész, valamint biológia-rajzszakos tanár, aki maga is vadászik. Tizenhat éves korától fest. Ahogy mondja, a képeket akár egy fotó alapján is el lehet készíteni, azonban a hitelességhez elengedhetetlen a személyes tapasztalás. – Meggyőződésem, hogy akkor lesz igazán egy alkotás életszerű, hogyha az embernek konkrét élményei vannak. Például, ha ott van egy szarvas láb, amit meg tudok fogni és nézni közelről, az egy igazi tapasztalás. Vagy akár a madár elhullott tollát is a természetben kell megfigyelni. Kiülök egy vadászlesre, és lehet, hogy nem fogok semmit, de a vadakat ott viszonylag közelről tudom tanulmányozni. Nagyon fontos a természetben szerzett élmények hatása – hangsúlyozta.

Boros Andrea természet-festő, felnőttként kezdett komolyabban foglalkozni az alkotással. Leginkább az úgynevezett vegyes technikákat szereti alkalmazni a képei megformálása során. A művész elmondta, hogy kezdetben külső szemszögből mutatta be az állatokat, azonban nemrég változtatott a nézőpontján. – Ma már inkább belebújok az állatok bőrébe, és a vad szemszögéből próbálom megmutatni ezt a világot. Nem a fotós, a vadász, vagy az erdőben sétáló nézőpontjából, hanem úgy, mintha én lennék maga a vad. Ez egy új látásmód, ami két éve alakult ki bennem. Ezt szeretném még továbbfejleszteni – mondta.  

A Vadvilág Női Szemmel című kiállítás, december 10-ig tekinthető meg, a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban, az intézmény nyitvatartási idejében.  

Fotó: Albert Péter