A trianoni békediktátum aláírásának 99. évfordulóján a Trianon téren gyűltek össze a hatvaniak a Nemzeti Összetartozás Napján. Horváth Richárd azt mondta: az igaz ismeretek birtokában ma már senki előtt sem lehet kétséges Európában, hogy az első világháborút követő békediktátummal Magyarország földarabolása nekünk, magyaroknak történelmünk legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak pedig alighanem a legnagyobb szégyenük.

Ahogy fogalmazott: a magyar lélek fájdalmát nem oldja semmi. Mert a magyar nem felejt, és mi, hatvaniak sem felejtünk. Trianon mindig emlékeztet bennünket. Nem felejtjük a múltat, sem a távolit, sem a közelit, nem adjuk fel a jelent és nem áldozzuk fel ezért a jövőt. Emlékezünk, és emlékeztetünk.

Beszélt arról, hogy a 2011-ben felavatott hatvani emlékmű az elszakítottságot jelképezi, méghozzá sokszorosan. A csonka hazát gyászolja, emellett pedig a trianoni igazságtalanságnak is csupán egy csonka részét: a magyar felét mutatja. Ugyanúgy, mint a félárbócra eresztett országzászló, amely a mai naptól itt Hatvanban is emlékeztet minket Trianonra. – Trianon másik felével nem nekünk, hanem másoknak kellene szembenéznie és más nemzeteknek kellene emlékművet állítania szerte a Kárpát-medencében. Sőt szerte Európában. De Trianonról csak a magyarok beszélnek. A többiek hallgatnak vagy elhallgatnak. Rosszabb esetben elhallgattatnak más hangokat is – mondta a polgármester.

– Csonka emlékművek ezek, mert a trianoni szégyennek csak az egyik felét mutatják meg. Egy traumának ugyanis sosem csak áldozatai vannak. Hanem elkövetői, és haszonélvezői is. Az ő felelősségük emlékművei vajon hol maradnak? Hol vannak az engesztelés, a bocsánatkérés emlékművei?  Párizsban, Versailles kastélyai közt ugyan hiába keressük. Nem találjuk a Felvidéken, Erdélyben vagy a Partiumban sem. És hiába keressük Kárpátalján, vagy a Délvidéken… Mert ott is csak a magyarok által emelt emlékműveket találjuk. Sehol a bocsánatkérésnek, a múlttal való szembenézésnek, a magyarok megkövetésének legalább egy szimbolikus gesztusa az egykori Antant-hatalmak jogutódjai részéről – hangsúlyozta a városvezető.

Közelít a trianoni diktátum századik évfordulója. A centenárium nem a felejtésre alkalom, hanem a múlttal való szembenézésre. Az elszakítottság hatvani emlékműve és az országzászló is erre a kötelességre emlékeztet. És nemcsak minket, magyarokat! Hanem a szomszédjainkat, sőt a közös Európa felelős vezetőit is. Erős Európa ugyanis csak erős nemzetállamok egyenrangú országainak szövetségéből lehet. Egyenlő nemzetállamokról pedig nem beszélhetünk addig, amíg az egyiknek nemzeti ünnep az, ami a másiknak nemzeti gyásznap. Ameddig ez így van, addig Trianont nem feledhetjük. Nem, nem, soha! – zárta szavait Horváth Richárd.

Az emléknapon Örökségünk címmel a Hatvani Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskola diákjai adtak zenés műsort. Az ünnepségen felszentelték az országzászlót, majd azt félárbócra eresztették, ezzel tisztelegtek az elcsatolt országrészek előtt. A programon fellépett a Suhajda zenekar is. A megemlékezés pedig koszorúzással ért véget.