Az iskola végeztével sokan döntenek úgy, hogy a nyári szünetben nemcsak pihenni fognak, hanem egy kis pénzt is keresnek. Hatvanban is több helyen lehet vállalni diákmunkát, a strand, a múzeum és a különböző üzletláncok továbbra is nagyon népszerű helyek a diákok körében. – A tanulók nagyon lelkesek, a tanév végeztével sokan keresnek meg minket a munkalehetőségek miatt. Leginkább pénztáros, árufeltöltő munkakörök iránt érdeklődnek, de sokan vannak, akik nemcsak a szünidő alatt szeretnének dolgozni, hanem hosszú távon is munkát vállalnának a tanulmányaik mellett – közölte Bökönyszegi Orsolya, a Mind-Diák Szövetkezet vezetője.

Az országos statisztikák alapján kedvelt diákmunkának számít még a felszolgáló, fagylaltárus, újságkihordó, úszómester, gyermekfelügyelő, büfés, irodai segéd és tolmács is.

Füzér Boglárka is jó dolognak tartja a diákmunkát, a nyár elején a hatvani strandon töltött el néhány hetet és ezen kívül még a vendéglátásban is eltölt egy kis időt a szünidő alatt. – Nemcsak kellemes a strandon dolgozni, de szerintem nagyon menő dolog is. Jó élmény ezekre a hetekre visszagondolni, mert a nyárnak ad egy vidám hangulatot, még akkor is, ha közben dolgozunk – mondta a fiatal lány.

Bágyi Barnabás szintén a strandon vállalt diákmunkát, Gyöngyösről járt át dolgozni. – Szeretek emberekkel dolgozni, itt pedig erre lehetőségem van. A belépéskor a karszalagot tesszük fel a vendégek karjára, továbbá a strand területén pakolunk, virágot locsolunk, és figyelünk a rendre, ha kell – közölte Bágyi Barnabás.

A múzeumban is dolgoznak dákok, általában adminisztrációs vagy raktári feladatokat teljesítenek. Svába Vince szerint is fontos a szünidő hasznos eltöltése, ő a közösségi szolgálatát teljesítette a múzeumban.

A képzettséget nem igénylő, gyors betanítással végezhető munkák jellemző nettó órabére 800–1000 forint körül van. Az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódó szakmai gyakornoki munkák esetében IT, mérnöki és pénzügyi területeken nem ritkán 1300–1500 forintos órabérekkel is találkozhatnak a munkát kereső diákok.

Kezdőkép: archív – Albert Péter