Az 1990-es rendszerváltozást követően két cikluson át polgármesterként, 1998 és 2002-között országgyűlési képviselőként (s ezen belül Strasbourgba, az Európa Tanácshoz delegált tagként), később ellenzéki városatyaként, 2010 óta pedig alpolgármesterként és egyéni helyhatósági képviselőként végezte-végzi tevékenységét. Mint fogalmaz, hullámvasút-szerű pályafutás áll mögötte, ám ma már minden időszakra szívesen emlékszik vissza. Köszönhető ez annak is, hogy habitusánál fogva igyekezett elkerülni a konfliktusokat, s kompromisszumkészségének a fajsúlyosabb döntések idején is hasznát vette.

– Pedig 1990-ben igencsak kívülállóként kerültem a politika és a közigazgatás számomra addig ismeretlen terepérre – mondja. – Az előbbiben ki kellett ismernem magam, az utóbbit illetően pedig bőven volt mit tanulnom. Érdekességképpen megemlítem, hogy a rendszerváltáskor ujjáalakult párt, a KDNP színeiben indultam, s e tömörüléssel a mai napig kitartottunk egymás mellett.

Szinyei András a legfontosabb tényezők között említi családja támogatását, amely nagymértékben hozzájárult közéleti munkájának eredményességéhez: felesége, öt gyermeke, és a hamarosan megszülető csemetével együtt tizenegy unokája jelenti számára azt az örömöt és szeretetet, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a kiegyensúlyozott mindennapi háttér biztosításához.

S ha fentebb hullámvasúthoz hasonlította pályafutását, elmondható, hogy a város vezetése 2010 óta felszálló pályán siklik: ekkortól a helyi „kormányoldal” kétharmados többségi támogatással, zökkenőmentesen végezheti a dolgát, aminek külön nyomatékot ad, hogy az egyéni körzetek delegáltjai sem változtak. A folyamatosság, a nyugodt feltételek az eredményeken is látszanak, amit az ellendrukkerek is kénytelenek elismerni.

– Megbecsüljük a bizalmat, amit a hatvaniaktól kaptunk – jelenti ki az alpolgármester. – A legutóbbi választások óta eltelt több mint egy év során folytathattuk az előző ciklusban elkezdett munkát; egyebek között átadhattuk a két városrészt összekötő új hidat, felújíthattuk valamennyi oktatási intézményünket (különös figyelemmel az energiatakarékosságra), felavathattuk az újhatvani orosi rendelőt, de öröm kimenni a sportpályára is. Hosszan sorolhatnám a befejezett, az áthúzódó és a tervezett beruházásokat, amelyeknek az itt élők és a városunkba látogatók nap mint nap tanúi lehetnek. Külön öröm számomra a virágosítás, amely Hatvant méltóvá teszi az évszázados hírnevéhez – s amit folytatni fogunk a jövőben is –, továbbá fontosnak tartom megemlíteni a kisvárosi rangon messze túlmutató vadászati múzeumot, az országos hírű Lesznai-gyűjteményt, valamint helytörténeti relikviáinkat és a méltán népszerű Serfőzdét is.

Szinyei András a jövőbeni elképzelésekről elmondta: a főtér megújításának következő lépéseként elkészültek a Tourinform-iroda pavilonjának a tervei, s hamarosan benyújtják a pályázatot a kastélyt Nagygombossal összekötő kerékpárút és járda támogatására is. Ehhez uniós forrást szeretnének igénybe venni. Nem mondtak le az egykori cukorgyár területének a hasznosításáról sem: itt a reményeink szerint sportcsarnok és főiskola létesül hanarosan. Apropó, Nagygombos: a cél továbbra is a majorság barokk épületeinek a megmentése és felújítása, de ez egyelőre – a városvezetéstől független okok következtében – egy későbbi időszakra tolódik.

Mindezeken túl akad egy, még az eddigieknél is nagyobb szabású elképzelés: a település déli elkerülő útjának a megépítése. Ennek tervei már a rajzasztalon vannak, ám a megvalósításhoz – amely országos nagyságrendű – elengedhetetlen lesz a több milliárdos támogatás, így a siker nemcsak az önkormányzaton múlik.

– A mögöttünk álló öt évben gyönyörűen fejlődött lakóhelyünk, ám ez önmagában kevés a boldogsághoz. Most az erőgyűjtés, valamint a már meglévő körülmények „belakása” és minőségi használata következik. Hogy megszokjuk az új közeget, ismerkedjünk a közlekedéssel, az épületek küllemével, a szolgáltatásokkal, s hogy élvezzük a kulturális és szórakoztató programok kínálatát. Hogy mindenki itthon legyen, és itthon is maradhasson Hatvanban – zárta szavait Szinyei András.