Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó eseménye a tavaszi hadjárat volt, amely 1849. április 2. és május 21. között zajlott. A magyar honvédség ebben az időszakban jelentős győzelmeket aratott. A hatvani csata volt az első ütközet 1849 tavaszán, ahol a hős katonáink győzelmet arattak. A megemlékezés városháza előtt kezdődött, ahol Szinyei András alpolgármester felidézte a hatvani ütközet sikereit, mint mondta: a 48-49-es szabadságharc nem csupán a magyar történelem egyik legdicsőségesebb fejezete, hanem annak bizonyítéka is, hogy a magyar sohasem hajt fejet az elnyomás előtt, a szabadság nekünk olyan, mint a levegő: nem élhetünk nélküle! A hatvani csata volt a tavaszi hadjárat első győzelme – egy olyan győzelem, amely reményt adott nemzetünknek és megmutatta, hogy a szabadságért folytatott harc nem hiábavaló.
Kitért rá, hogy a történelem megtanított már minket arra, hogy a szabadság sohasem magától értetődő. A magyar nemzet évszázadokon át küzdött érte, és mindig saját erejéből kellett megvédenie. 1848-ban, 1956-ban és sok más történelmi pillanatban is bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk kiállni magunkért. Ma, amikor Európa és a világ gazdasági bizonytalansággal, geopolitikai feszültségekkel, háborús konfliktusokkal, kulturális és értékrendbeli vitákkal küzd, nekünk is fel kell tennünk a kérdést: őrizzük-e még lelkünkben azokat a magyar értékeket, melyekért őseink életüket adták? – tette hozzá az alpolgármester.
– A szabadság nem csupán önállóságot jelent, hanem felelősséget is egymás iránt. Felelősséget családtagjaink, városunk, országunk, Európa népei és végső soron az emberiség iránt. Emlékeznünk kell arra, hogy az erő nem a megosztottságból, hanem az összetartásból fakad. A hatvani csata hősei egy emberként küzdöttek, vállvetve, nemzetiségtől és társadalmi helyzettől függetlenül. Ugyanígy nekünk is törekednünk kell arra, hogy megértsük és segítsük egymást, hogy szeretettel és elfogadással forduljunk egymás felé. Hiszen a valódi szabadság ott kezdődik, ahol az emberek nemcsak önmagukért, hanem egymásért is felelősséget vállalnak – részletezte.
A beszéd után az Egri Obsitos Fúvószenekar Egyesület műsora következett majd megkoszorúzták az emlékművet a Kossuth téren. Ezt követően az ünneplők a városháza falán található Zygmunt Miłkowski emléktáblája előtt tisztelegtek. A XIX. század második felének egyik legjelentősebb prózaírójának és politikusának hatvani kötődése is van, hiszen abban a dandárban szolgált, amely Gáspár András hadtestének segítésére küldtek.
A hatvani csatáról való megemlékezés a Radnóti téren folytatódott, ahol az emlékezők tiszteletüket fejezték ki Gáspár András mellszobra előtt. Oláh Emil ezredes, a HM Protestáns Tábori Püspökség, tábori lelkészi kar vezetője arról beszélt, hogy Gáspár Andrást sosem az egyéni haszon vezette, hanem a kötelességtudat. Nem vágyott dicsőségre vagy hatalomra, hanem katonaként szolgálta a nemzetet. – A császári hadseregben is elismerték tisztességét és fegyelmezettségét, de ő nem kereste a reflektorfényt. Tisztában volt saját képességeivel, de mindig a haza érdekeit tartotta szem előtt. A csata után sem a saját dicsőségét hangsúlyozta, hanem katonái áldozatkészségét és bátorságát. Mint köztudott, fontos szerepet játszott a tavaszi hadjáratban, különösen a hatvani ütközetben és az isaszegi csatában. Kiválóan értette a hadmozdulatok és a megtévesztés szerepét, amely nagyban segítette a magyar sereget a győzelemben. Vezérőrnagyként nemcsak bátor volt, hanem megfontolt, taktikus hadvezér is – tette hozzá.
A megemlékezés zárásaként megkoszorúzták a Gáspár András mellszobrát, majd a résztvevők együtt elénekelték a Szózatot.
Fotó: Albert Péter
