Számos néphagyomány kötődik pünkösdöz

Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. A pünkösdi ünnepnek számos világi és egyházi jelentősége van, a néprajzkutatók sok hagyományt és motívumot tártak fel ezzel kapcsolatban.

A pünkösd a keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanításai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvéthoz hasonlóan a pünkösd is mozgó ünnep. A húsvét után következő ötvenedik nap pedig május 10-e és június 13-a között bármelyik napra eshet. Egyházi ünnepről beszélünk, a pünkösd mégis számos világi néphagyománnyal is bír.

– Jellegzetes szokás volt a legények ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztása, illetve a pünkösdölés, amely alapvetően gyermekek adománygyűjtő szokása. A kicsik házról házra jártak, majd köszöntőt mondtak, végül pedig adományt kaptak. Általában négy nagyobb lány vezetett egy kisebbet, akit a dalos köszöntő után felemeltek és jókívánságot mondtak a házigazdáknak – részletezte Deme Ágnes néprajzkutató.

Hozzátette, hogy a Mária igazi virágának tartott, tüskétlen pünkösdi rózsa is ezer szállal kötődik az ünnephez. A bazsarózsát pünkösdi rózsává az egyház emelte, így lett a növény az ünnep „hivatalos” virága, melynek piros színe a Szentlélek lángnyelveire emlékeztet. Régen a falvakban a pünkösdi szentmise alkalmával pünkösdi rózsaszirmokat szórtak szét a templomtornyokból. A virág vált Szűz Mária igazi jelképévé, hiszen tüskétlen szára annyi előnyt jelent számára a közönséges rózsákéhoz képest, hogy így méltóbb szimbóluma lehet Mária ártatlanságának.