Suszter Zsolt Egerben született, és itt töltötte gyermekkorát. Sport tagozatos általános iskolásként itt sajátította el a sportlövészet alapjait, amit még az egri „közgé” diákjaként is aktívan gyakorolt. Mint mondja, későbbi pályája során nagyon jól tudta kamatoztatni megszerzett tudását, hiszen a fegyverhasználat alapja a fegyelem és a tisztelet. A középiskolai évek alatt a szülei által ismerkedett meg egy rendőr századossal, akivel a mai napig barátok, és az Egri Rendőrkapitányságot is meglátogathatta. Mint a legtöbb gyerek, ő is izgatottan figyelte esténként a rendőr filmek főszereplőit, azonban az igazi rendőrök mindig felhívták a figyelmét, hogy a mozivásznon látottak távol állnak a valóságtól, de ez sem tántorította el őt, érettségi után rögtön beadta a jelentkezését a Rendőrtiszti Főiskolára. Ám a felvételi értesítővel együtt megkapta a sorkatonai behívóját is. A rendőr tiszthelyettes-képző iskolába került Szombathelyre, ahol a tanulás mellett határőrként is szolgálatot teljesített. – Éreztem, hogy megvan a helyem a világban, és tudtam, hogy mit akarok csinálni. Akkoriban más világot éltünk, hetente kaptuk meg a leveleket, és háromhetente jártunk haza. Édesanyám mindig könnyek között engedett el, mert akkoriban volt a délszláv válság, de a katonaság és az ottani légkör még jobban megerősített abban, hogy ez az én utam – mondja.

1993-ban – rendőr főtörzsőrmesterként – megkezdte főiskolai tanulmányait, ahol bűnügyi szakon diplomázott. Mindmáig élénk emlékei vannak az tisztavatásáról, ahol ünnepélyes keretek között esküt tett a köztársasági elnökünk előtt arra, hogy hazánkat fogja szolgálni is védelmezni, fenntartja a közbiztonságot és rendet, valamint gondoskodik az állampolgárokról. Ez huszonnyolc évvel ezelőtt történt, de ez idő alatt sem veszítette el lelkesedését és lendületét, máig szenvedélyesen szereti munkáját. A közel három évtized alatt rengeteg bűntény nyomozásában vett részt, felelősségre vonva ezzel az elkövetőket. – Ez igazi csapatmunka, hiszen az elsőként helyszínre érkező rendőrjárőr, a helyszínt biztosító kolléga, a nyomokat rögzítő bűnügyi technikus, a nyomozásban részt vevő munkatársak, az ügy vizsgálói mind hozzájárulnak ahhoz, hogy képpé illesszük össze egy bűnügy mozaikjait – fogalmaz.

Fokozatosan haladt a ranglétrán, mind rendfokozatban, mint beosztásban. Szolgálatát a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályán kezdte, mint főnyomozó. Itt három évig szolgált, majd rövid ideig a felderítő osztályon dolgozott, később bekerült a megyei főkapitányság bűnügyi osztályára. – Itt tanultam meg az alapokat, kezdő tisztből itt váltam egyre tapasztaltabbá. Hatékony és nagyon jó csapatunk volt, összetett ügyeket oldottunk meg. Immár kiemelt főnyomozóként főként az életellenes cselekmények felderítésével, rendkívüli halálesetekkel, körözési vonalvezetőként elfogatóparancsos ügyekkel és gyanús eltűnésekkel foglalkoztam – részletezi. Volt egy időszak 2008-ban, amikor több üresedés volt, és sokan mentek nyugdíjba, ekkor kérték fel akkori felettesei, hogy vállalja el a megyei elemző-értékelő osztály vezetését. Bár nem volt ilyen jellegű tapasztalata, de bíztak benne és meggyőzték, hogy alkalmas erre a feladatra. – Éles váltás volt, hogy addig nyomoztam, terepen voltam, közvetlen eredménye volt a munkámnak, aztán hirtelen íróasztal mögé kerültem. Ennek is megvan a maga szépsége, és vezetőként a mai napig hasznát veszem annak, amit ott tanultam, de tudtam, hogy hosszútávon nem nekem való az a feladatkör – foglalja össze. Ezért, ahogy mondja, hirtelen felindulásból megpályázta a Hevesi Rendőrkapitányság vezetői pozícióját, amit meglepetésére meg is kapott. Két év után a Belügyminisztériumban folytatta pályafutását, ahol az akkor frissen megalakult Közfoglalkoztatási Helyettes-Államtitkárságra került. Nem rendőri munka lévén, úgy gondolja nagyszerű kitekintés volt, megismerhette az intézmények, az önkormányzatok, a gazdaság működését, a pályázati rendszereket és mindemellett nagy formátumú rendőri vezetőkkel dolgozhatott együtt.

Kiemeli, hogy hisz abban, hogy meg kell őrizni a folyamatos tanulás képességét, mert akkor lehet fejlődni. A belügyminisztériumi évei alatt elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egy kriminalisztikai képzését, majd később a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a mesterdiplomát is megszerezte. A kriminalisztikának hét alapkérdése van, aminek megválaszolásával felderíthető egy ügy. Itt tanult többek között igazságügyi orvostant, kábítószeranalitikát, humángenetikát, bűnelemzést és tanúvédelmet.

A belügyminisztériumi évek után az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték a Füzesabonyi Rendőrkapitányság vezetésére, ahol egészen mostanáig, Hatvanba helyezéséig töltötte szolgálatát. – Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert egy nagyon jól működő kapitányságot, jó csapatot hagytam hátra. Rengeteg élménnyel ajándékoztak meg a kollégák, barátságok szövődtek az ott töltött hét év alatt. Örülök azonban, hogy megvan a bizalom felém, és folytathatom itt a városban a vezetői munkát, remélem, az itteni kollégákkal is legalább ilyen jó lesz a kémia és az együttműködés – vélekedik.

Mindenkinek kell, hogy legyen terve, víziója. Nevetve úgy fogalmaz, hogy szeretne csak bemenni az irodába kávézni, beülni a rendőrautóba és napszemüvegben furikázni Hatvan utcáin, mert az azt jelentené, hogy nem történik bűncselekmény, nem követnek el szabálysértést, nem történik baleset. Tudja azonban, hogy ez egy idealista elképzelés, de minden nap arra törekszik, hogy azok a bajok, amik emberi erővel elkerülhetőek, ne történjenek meg. Részletezi, hogy ő és kollégái az állampolgárokért vannak, az elsődleges céljuk, hogy megteremtsék a biztonságérzetüket, hogy érezzék a rendőri jelenlétet a tevékenységükkel és a gyors reakciójukkal. Mint mondja, fő feladata, hogy a közbizalmat elmélyítse a hatvaniakban, és mindezt meg is tartsa. – Nagyon jó kapitányságot van szerencsém átvenni, valamennyi munkatársam a városért, a járásért szolgál. Úgy szeretnék bejárni minden nap dolgozni, hogy tudjak a tapasztalatomból hozzátenni ahhoz, hogy még olajozottabban működjön a kapitányságunk munkája. Vezetőként nekem nemcsak az eseteket kell menedzselni, és a szituációkat lereagálni, hanem több lépéssel előrébb kell gondolkozni, egy kicsit olyan ez, mint a sakk – mondja.

Irodája polcán sorakoznak a fotók, elismerések, serlegek és különböző relikviák. Azt mondja, ha végignéz ezeken a fényképekkel tarkított részen, az egész pályáját egy helyen látja, ami mérhetetlenül jó érzéssel tölti el. Különösen kedves számára, az első országos bűnügyi technikai versenyen csapatával megnyert oklevél, mivel a helyszíni szemle volt a kedvenc szakterülete. Kitüntették továbbá a Belügyminisztériumban, megkapta a Köz Szolgálatáért Érdemjel bronz fokozatát. Mindezek mellett az ún. „romagyilkosság-sorozathoz” kapcsolódó nyomozás résztvevőjeként emléklapot vehetett át a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatójától.

Suszter Zsolt úgy véli, hogy a rendőri szakmában kiemelten fontos a magánélet megőrzése, ezért erről nem is kíván beszélni. Azt azonban elárulja, hogy törekszik a munka és a privát szféra egyensúlyára. Egy biztos, szabadidejében nem kapcsolja be a számítógépet, és igyekszik offline lenni, amennyit csak lehet. Olyan dolgokkal szereti tölteni a hétvégéket, ami kiragadja a mindennapokból, mindegy, hogy az közös tévénézés, kirándulás, strandolás, színház vagy mozi, csak a szeretteivel legyen. Ezekből igyekszik töltekezni, hogy mindig legyen energiája ehhez a kihívásokkal teli, de gyönyörű munkához.

Kezdőkép: Albert Péter