Nem mindig van célja a beszélgetéseknek, érdeklődünk, mesélünk, tájékozódunk, aztán az évek alatt feledésbe merülnek az elhangzott szavak. Viszont van olyan is, hogy a társalgás tartalma sokat jelent számunkra, őrizzük emlékét. És létezik az a fajtája is, amit a sorsfordító jelzővel illethetünk. Sinkovics Erikának minden bizonnyal ilyen volt, mikor az autós tanfolyamon egy könyvtáros mellett foglalt helyet. Elmesélte neki, hogy Bajzás éveit követően gyógyszerészeti pályára szeretett volna lépni, két évet a kórház gyógyszertárában dolgozott, ám a felvételije nem sikerült, és úgy érzi, mégsem ezzel szeretne foglalkozni. Akkor a mellette helyet foglaló – mintegy mellékesen – megjegyezte, a hatvani könyvtárban éppen van egy betöltetlen állás.

            Egészen pontosan 1984. szeptember elsején lépte át az akkor még Szövetkezet utcában található intézmény kapuját. Kocsis István könyvtárigazgató pedig állást ajánlott számára. – Nagyon sok köszönettel tartozom neki és Fazakas Zsigmondné Marika néni igazgatóhelyettesnek, akik mindenben támogattak – fogalmazott.  Rengeteg munkakörben megfordult segédkönyvtárosi pozícióját követően, volt feldolgozó könyvtáros, aki az új könyveket leltározta, valamint a zenei részleg felelőse is, aki hanglemezekkel, filmekkel és zenei rendezvényekkel foglalkozott. – Nagyon szerettem ezt az időszakot, ismertem az összes újonnan beérkezett könyvet. Más világ is volt, mint ma, akkoriban sok diák tért be hozzánk a kollégiumból hazaérve könyvet keresni, legjobban a kutatómunkát szerettem, mikor nem egy konkrét művet szerettek volna megtalálni, hanem egy témakört körüljárni. Az együttgondolkodás, a gyűjtő-kutató munka mai napig a kedvenc emlékeim közé tartoznak. Mindig elégedetten távoztak az olvasók, és ez volt a legfontosabb – fejtette ki. Mára már átalakult a könyvtárosi munka is, de Sinkovics Erika szerint az olvasás sosem megy ki a divatból, mindig lesznek olvasó emberek, hiszen Karinthy Frigyes szavait idézve „A könyvek nem beszélnek hozzánk, hanem beszélgetnek velünk.” Éppen ezért, mint fogalmazott, sosem bánta meg, hogy könyvtáros lett, és érdekesebbnél érdekesebb kötetek között mozoghatott.

            Munkahelye támogatta továbbtanulását, így 1992-ben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola budapesti tagozatán, könyvtár-pedagógia szakon főiskolai oklevelet, majd 2001-ben az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén könyvtármenedzsment szakos egyetemi diplomát szerzett. Emellett is képezte magát, több szakmai- és nyelvtanfolyamot is elvégzett, könyvtári szakértőként tizenhat községi és városi könyvtár szakmai munkájának vizsgálatában vett részt.

            Szakmai előrelépése 2001-ben kezdődött, amikor is igazgatóhelyettes lett Kocsis István mellett. Három évvel később az összevont könyvtár és művelődési ház igazgatói feladatainak ellátásával bízták meg, majd az új igazgató kinevezését követően igazgatóhelyetteseként a könyvtár szakmai munkájának irányítását végezte. Majd a két intézmény szétválását követően 2011-ben nevezték ki igazgatóvá. Az eltelt évek alatt háromszor nyerte el ezt a posztot. Mindig arra törekedett, hogy irányítása alatt a könyvtár olyan hely legyen, ahol mindenki megtalálja a számára szükséges információt, könyvet, programot, ahol jól érzik magukat az emberek, nyitva áll a gyermekek, a kamaszok és a nyugdíjasok előtt is egyaránt.

            A könyvtár többször váltott épületet az elmúlt időszakban. A Szövetkezet utcát követően a Kossuth téri épületbe költöztek, majd amíg azt felújították, a cukorgyári kiskastélyban kaptak helyet. Tavaly nyáron pedig visszatértek a főtéri helyükre. – Egy modern és korszerű épületbe költözhettünk, a polcrendszer, a bútorok és az informatikai eszközök is megújultak. Nagyon nagy lépés volt ez az Ady Endre Könyvtár életében, a hatvaniak is és mi könyvtárosok is nagyon vártuk, és csupa pozitív visszajelzést kaptunk – fogalmazott.

            Mindig büszke volt rá, hogy a könyvtár szorosan együttműködött a civil egyesületekkel. Őmaga is részt vesz többnek a munkájában. Tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, a Ratkó József Közművelődési Egyesületnek, valamint a Hatvan Városi Értéktár Bizottságnak is. A könyvtárban töltött évek során számos rendezvényt hívott életre. Többször is orgonahangverseny-sorozatot szervezett a Szent Adalbert templomban, a költészet napjához kapcsolódva pedig éveken keresztül népdal- és mesemondó versenyt hirdetett az általános-és középiskolai tanulók számára. Az általa kezdeményezett Neves Hatvaniak beszélgetéssorozat meghonosításával pedig sikerült bemutatni az innen elszármazott, saját szakterületükön kiváló eredményeket elért tehetséges embereket. Emellett a Hatvani Kalendárium évenkénti megjelenésében is 25 éve segít.  Szakmai munkájában a városi könyvtár hagyományainak ápolását, és a mai kor követelményeinek és kihívásainak megfelelő modernizálását is egyformán fontos célnak tekintette. Számos sikeres pályázat és szakmai fejlesztés kötődik a nevéhez. Könyvtári munkájának egyik legnagyobb pozitívumának pedig azt nevezi, hogy számos mű szerzőjével találkozhatott. – Varró Dániel, Lackfi János, Berg Judit, csak pár név azok közül, akik ellátogattak hozzánk. A Mindentudás a Könyvtárban című előadássorozat keretében pedig itt volt nálunk Dr. Papp Lajos szívsebész, Dr. Csókay András idegsebész és Szendi Gábor pszichológus is. A hatvaniak közül Dr. Padányi József professzor urat és Dr. Kovács Gábor filozófust emelném ki, akiknek több, rendkívül érdekes, kiváló előadását is meghallgathatták az érdeklődők.  De talán mind közül a legbüszkébb arra vagyok, hogy a kedvenc költőmmel, Kányádi Sándorral személyesen is találkozhattam. Hatvanban a könyvtárban megünnepeltük Sándor bácsi nyolcvanadik születésnapját egy szép nagy tortával, ahogy illik – részletezte.

            Munkáját pedig ismét elismerték, a képviselő-testület a korábbi Polgármesteri Díszoklevelét követően most Pro Urbe díjjal tüntette ki Sinkovics Erikát. – Óriási megtiszteltetés volt számomra, nem is számítottam rá. Nagyon jó érzés, ha megbecsülik az embert. Mindez persze nem valósulhatott volna meg a kollégáim nélkül, akikre mindig számíthattam, kiváló szakemberekkel és nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt az elmúlt évek alatt – mondta.

            Szeptembertől nyugdíjba vonult Sinkovics Erika. Kirándulással, színházba járással baráti kapcsolatok ápolásával kívánja eltölteni a nyugdíjas éveit, emellett a sportolásra is időt fordít majd. Ám a könyvtárat nem hagyja maga mögött, mint olvasó, és mint volt munkatárs is visszatér. – Segítem őket mindenben, számíthatnak rám a kollégáim – mondta. – Örökre könyvtáros maradok, és a hatvani Ady Endre Könyvtárat sajátomként szeretem – zárta gondolatait.