A kommunizmus áldozatainak emléknapján az Újhatvani Szent István Plébániatemplomban tartottak megemlékezést. Horváth Richárd, Hatvan polgármestere leszögezte, hogy azokról a mindennapi hősökről is szól ez a nap, akik nem hagyják magukat félrevezetni az európai médiaszél által felvert szemet homályosító porhintésben, mert erős hittel és meggyőződéssel vallják, hogy amit tesznek, azt nem magukért, hanem egy közösségért teszik.
– Itt, ahol a hívek fejet és térdet hajtva veszik magukhoz az áldozati ostyát, ahol az igen szónak súlya és ereje, az ámennek következménye van: aki itt áll, az nem játszhat saját szavának hitelével. S talán éppen ezért fájt annak a rendszernek annyira, hogy Isten szolgái nem voltak hajlandóak térdet hajtani előttük. Mindszenty József, Apor Vilmos, Péteri József, vagy éppen hidunk névadója, a hatvani Meszlényi Zoltán püspök, és még itt kell megemlítenem Lukács Pelbárt atyát, illetve Kriszten Rafael atyát, de még sorolhatnánk sokáig. Nem voltak hajlandóak a rendszert szolgálni, a hazugság tanait terjeszteni. Nem voltak hajlandóak a gyónási titkot kiszolgáltatni, mert tudták, hogy mikor van ideje a hallgatásnak és mikor a szólásnak – fogalmazott.
A polgármester rámutatott, hogy azért kell emlékeznünk, hogy soha többé ne történjen meg velünk a kommunizmus tragédiája.
A szentmisét Bokros Levente atya celebrálta. Elmondta, hogy a jelenkorban nem érthetjük meg igazán, hogy mit jelent a kommunizmus. Bokros Levente arra utalt beszédében, hogy akik rosszat akarnak és ártanak, csak akkor érik el céljukat, ha álmainkban is tudnak kísérteni, ha nem álmodunk róluk, nem győzhetnek.
– Ez a sátáni arc nem győzhet felettünk, nekünk egymásért kell küzdenünk, nem pedig ellenük. Ne engedd, hogy győzzön feletted, ne engedd, hogy a tudatodat jobban elvigye, mint ahogy a családodat szereted. Ne engedd, hogy többet foglalkozz vele, mint amit megérdemel. Akinek van füle, hallja meg – mondta el a plébános.
Az emlékezők a mise után megkoszorúzták a templom falán található emléktáblát. Szabó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője nem vett részt a városi megemlékezésen, koszorúját egy korábbi időpontban helyezte el. Hatvan nevében Horváth Richárd polgármester koszorúzott.
A kommunizmus tragédiája
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én hurcolták el a szovjet csapatok. A politikust 1955-ig tartották ítélet nélkül különböző börtönökben és internálótáborokban. Ezért lett február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja.
A Hatvanban szolgálatot teljesítő papok és ferences szerzetesek is a kommunizmus áldozataivá váltak. Többi között Lukács Pelbárt atyát és Kriszten Rafael házfőnököt is életfogytiglani börtönre ítélték. A hatvani születésű Boldog Meszlényi Zoltán bíboros püspök pedig vértanú halált halt, ő is a múlt „rendszer ellensége” volt. Hatvanból 38 családot hurcoltak el a recski munkatáborba.
