Szent Mátyás apostol és Jégtörő Mátyás

Jégtörő Mátyás mitikus figurája mögött valós alak áll. Az áruló Júdás helyébe lépő Szent Mátyás apostol a keresztény tanítás szerint Krisztus kortársa és tanítványa volt. Hitéért vértanúságot szenvedett, halálát bárd vagy szekerce okozta. Így váltak ezek az eszközök a szent úgynevezett attribútumaivá, Mátyást gyakran ezekkel együtt ábrázolták. A szekerce vagy bárd okán lett Mátyás az ácsok és mészárosok védőszentje, illetve a jégpáncél összetörésére alkalmas, tavaszt elhozó alak. Csíkban még a 20. században is rendszeresen emlegették, hogy – ha az olvadás nem indult meg február 24-re – „Mátyás élezni adta a szekercéjét”.

Mátyás magyarországi tisztelete viszonylag későn, a 14. századra alakult ki. Hazai kultuszát nagyban formálták az Aachenbe tartó zarándokok, akik útba ejtették Trier városát is. Részben itt kaptak helyet a szent ereklyéi, melyek megtekintését útjuk fontos állomásának tartották. Hazatérve pedig beszámoltak tapasztalataikról, erősítették Mátyás tiszteletét.

Jégtörő Mátyás alakja mint ember és természet különös kapcsolatának megtestesítője kiemelt szerepet kapott Tamási Áron életművében. „Jégtörő Mátyás” című meseszerű, ám mély, filozófiai tartalmú regényében sajátosan forrnak össze a lélekvándorlás tanai a székely hiedelmekkel.

 

Népi megfigyelések és hiedelmek

A népi megfigyelések nem csak Mátyás és a jég kapcsolatát ismerik, február 24-ét a március 12-én aktuális Gergely nappal összefüggésben is említeni szokták: „Mátyás, Gergely két rossz ember” – Azaz a két nap között gyakran zimankós, zord az időjárás.

További, ehhez a naphoz kötődő képzet, hogy Mátyás kiengedi szűre ujjából a pacsirtákat és sípokat oszt a madaraknak. Február 24-e után tehát egyre erősödik a tavasz közeledtét jelző madárdal. A Mátyás napján fogott csukának is különös jelentősége van. „Mátyás csukája” a halászok szerencséjét jelzi, és egész évre bő fogást ígér. Február 24-ének időjárását a tojásszaporulat szempontjából is érdemes figyelni. Ha az idő szeles, az nem sok jót sejtet, viszont ha hideg, a tyúkok abban az évben bőven fognak tojni. A Mátyás napján kelt kiscsibét vagy kislibát azonban problémásnak, verekedősnek tartják.

Mátyás napja szökőnap. Érdekesség, hogy a négyévenkénti szökőévekben – mikor a február 29 napos – Mátyás napját ugrással kell számolni. Nem február utolsó napja tehát a szökőnap, hanem 24-e. Ezért Mátyás napját minden negyedik évben 25-én ünnepeljük.

forrás: hatvanymuzeum.net/ Deme Ágnes – néprajzkutató